A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

256

MÚLT ÉS JELEN

SZARVAS MIKLÓS

75 éves korában, 1965. aug. 20-án hunyt el Budapesten P. Szarvas Miklós, a kínai magyar jezsuita misszió alapító tagja. Pannonhalmán sok rendtestvére mellé temették el pár nap múlva.

1921-ben elsőnek érkezett Kínába, ahol akkoriban még a régi világ járta, az úgynevezett békeidő. Csupán a rablóbandák és a helyi kiskirályok zavarták a nép békés életét... De Kína nagy, a helyi csetepatékat nem sokba vette a nép. „Legfeljebb” meghalt egy csomó ember és egyesek szegényebbek lettek miattuk.

P. Szarvas Miklós misszionárius élete átívelt a régi Kína életéből az újba. Alakja is átmeneti a régi és az új típusú hithirdető között. Nyisztor azt írta, hogy „P. Szarvas Miklós a kínai puszták szerelmese”. Nem alap nélkül írta. P. Szarvas falusi misszionáriusként kezdte, s szerette a falut, az egyszerű népet. És a nép is ismerte, szerette, számított rá. Bárki, bármikor kopogtathatott az ajtaján, bizalmában nem csalódott. Szarvas atya nem volt finomkodó, nem félt a verejtékes munkától, a tétlenséget nem ismerte. Kien-Chuangban még a postafiók vezetését is vállalta. De barátja volt az ünnepeknek is, s ahol ő misszionári- uskodott, ott az ünnepek mozgalmasak voltak. Meg tudta mozgatni a tömegeket. A rablóvezéreknek és a helyi kiskirályoknak is számolniuk kellett vele. Később, már az egyházellenes és zavaros időkben vádolták, hogy „imperialista hithirdető”. Ennek az volt az alapja, hogy a hithirdetők felelőtlen lemészárlása és a templomok, az egyház kirablása ellen nem utasította vissza külföldi hatalom védelmét.

Amikor 1936-ban Róma kinevezte őt az első apostoli prefektusnak Tamingba, akkortájt fordult a világ Kínában. A japán háború, a katasztrofá-