A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
25 Bár az olimpián semmilyen érmet nem nyertek, a csapatról a kanadai és a nemzetközi szakemberek csak elismeréssel szóltak. Becsületesen, igazi sportszellemben küzdött a csapat, s ezt Bauer atyától tanulták. Kemény munkára és becsületességre nevelte a játékosokat. Olyan embernek tartották, aki az utolsó pillanatig küzd, de a mottója mégis az volt, hogy a győzelem nem minden. Biztosan ezt is értékelték, amikor az olimpiai játékok vezetői a „játékok sportembere” aranyéremmel tüntették ki, 1967- ben pedig megkapta a „Kanada Rend” kitüntetést is. Noha a nemzeti válogatott az 1970-es feloszlásig összesen csak egy bronzérmet nyert nemzetközi versenyen, Bauer atyát mégis nagyszerű vezetőnek tartották. 1980-ban, amikor a válogatott újjáéledt, ismét ő került az edzői padra, Calgaryban pedig egy arénát is elneveztek róla. / De ha csak az edzőt látjuk P. Bauerben, akkor egyoldalú képünk van róla. Ő ízig-vérig pap volt. Nagyon sürgősnek tartotta, hogy az evangéliumot s az egyház tanítását elvigyük az emberekhez. Tudatában volt a keresztények társadalomformáló szerepének, különös tekintettel a megértésre és a megbocsátásra. A sportban az emberi teljesség kibontását segítő eszközt látta. Tudta, hogy a sport nagyon fontos az ember életében, de tudta és hirdette azt is, hogy az élet, az emberi élet sokkal fontosabb és több, mint a sport. Talán ez az, amit a mai sportolók és a Ben Johnson-féle botrányok előtt értetlenül álló társadalom tanulhatnának ettől a katolikus paptól. Ami pedig Bauer atyát illeti, gondolom, azóta ő már a mennyben szervez az angyalok és a szentek között jégkorongcsatát. Mert bár Ő lehetett volna a leghíresebb baziliánus, ő mégis szerényen élt a közösségben. Képességeivel, talentumaival sohasem kérkedett, hanem általuk Istenhez vezette embertársait. A LENGYELEK KIRÁLYNŐJE Kiss Ulrich „Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője október 18-án hivatalában fogadta Jozef Platek pálos generálist, aki a rend czestochowai kolostorában székel.” (Új Ember, 1988. XI. 6.) A pálosok székhelye nem mindig volt Czestochowában. A remeteszerzetet 1256-ban alapította Özséb esztergomi kanonok, akinek szentté avatását II. János Pál sürgeti. Erről még a Magyar Hírek is beszámolt az
