A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
233 KLERIKALIZMUS, PATERNALIZMUS, TRIUMFALIZMUS - II. Beszélgetés Lotz Antallal Hívei vajon mit várnak el a paptól? Azt, amit sokszor és régóta hangsúlyoztak pápai körlevelek: minden pap elsősorban becsületes ember legyen, példás keresztény jellem és eszmények felé törekvő pap. Ha ezekből egy is hiányzik, megjelenik a klerikalizmus és a fari- zeizmus. A papnevelésre gondolva mit mondana ezek veszélyéről? A hivatás kibontakoztatása zárt közösségben indul. Előfordulhat egyes intézetekben, hogy előtör a kadettszellem, ha nem vigyáz az elöljáró, ha céllá teszik, ami csak eszköz: a fegyelmi szabályokat. A szabály olyan, mint a hordó dongája: védi a tartalmat. A szemináriumban segít a lelkiség elmélyítésében, a tanulmányok végzésében. De ha személyi kultuszt szolgál, a növendékek elkeserednek. A melankóliára hajlók belső emigrációba vonulnak, a szangvinikusak morognak. Ha a szabályszegést drákói szigorral büntetik, akkor felbukkan a pártoskodás, egy apró „kormánypárttal” szemben egy nagyobb „ellenzék”. Mondanunk sem kell, hogy mindez mennyire ellenkezik Jézus tanításával. Pláne, ha az ellenzéket letörik, eltávolítják. Vagy laktanyaszellem uralkodik el, vagy lakájszellem. Egyik sem az életszentség melegágya. Bárhogy gyakoroltatnak valakit, a tréning nem alakítja át az emberi természetet, önmagában nem az erény, még kevésbé a természetfölötti alapja. — A II. világháború alatt több volt az ilyen panasz. Akkor nyári tisztképző tanfolyamok voltak a leendő tábori lelkészek számára. Abban az időben két szerzetesrend is felállított nálunk középkori szabályok alapján működő, szigorított mo- nasztikus remeteházat. Nem vitatom, hogy a rendeken belül ez üdvös lehetett. Nyaranta akkor sok kispap járt hozzájuk, vett részt fizikai munkában, éjjeli zsolozsmáikban. Mindez rájuk óriási hatással lehetett. A baj az volt, hogy az ott szerzett tapasztalatokat a szemináriumba visszatérve mindenkire kötelezővé akarták tenni. Ez már külsőséges farizeusversennyé válhatott, az alacsonyabb, kezdő évfolyamok számára pedig keserű élménnyé: nem növendékpapok vagyunk, hanem kísérleti nyulak. A kispap csak átmenetileg lakik szemináriumban, onnan kikerül. A szerzetesek egész életüket kolostorban töltik. A zsinat óta nem volt olyan rend, ahol reformgyűlések ne lettek volna, s az elöljárói hatalom túlkapása hosszú távon lehetetlen. Még sokan élnelc, akik a dresszúra szellemében nevelődtek. Ők a lelkigyakorlatok, a lelkiismeret-vizsgálai
