A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
230 nem kell feláldoznom magam. De nem vagyok hülye, hogy több gyereket, több gondot vállaljak". Ezért van annyi egykés magyar család? Nem csak ezért. Hogy valakinek miért nincs gyereke, vagy miért csak egy van, vagy miért csak kettő, annak ezer oka lehet, külső és belső okok egyaránt. Senkinek sincs joga, hogy ezért bárkit is kérdőre vonjon, vagy éppen elítéljen. Még akkor sem, ha sokan csakugyan azért nem vállalnak gyereket, vagy több gyereket, mert a maguk örömére akarják élni az életüket, (télni könnyű. Sokkal nehezebb az igazi örömre megtanítani az embereket, arra, hogy úgy találhatják meg a maguk életét, ha megtanulják elveszíteni, s épp akkor veszítik el, ha mindenáron meg akarják tartani. Az, hogy Magyarországon annyi az idegbajos, az alkoholista, az öngyilkos, de a céltalanul élő, megkeseredett ember is, jórészt ugyanonnan ered, ahonnan a gyerektelenség, illetve a kevés gyerek: nem tudnak elég okosan önzők lenni az emberek. Kevesen ismerik közülük az igazi boldogság titkát, amelyet talán így lehetne szavakba tenni: „A boldogságot nem adják ingyen”. Ezért beszélt Jézus is, idestova kétezer éve, a szoros kapuról, a keskeny útról, a magunk megtagadásáról, a kereszt felvételéről - nem azért, hogy boldogtalanok legyünk, hanem hogy boldogok. A több gyerek több kereszt. Hogy lesz ebből boldogság? Igen, több lelki és anyagi terhet, gondot, aggodalmat, munkát, töre- delmet jelent a több gyerek. Csakis úgy lesz ebből boldogság, hogy bírjuk. Aki nem bírja, az ne is vállalja. De furcsa istenteremtménye az ember. Életük java energiáit a legtöbben elvesztegetik, ki önmagával küszködik, ki másokkal harcol, gyűlölködik. A nagy család - én így tapasztaltam - hihetetlen energiákat tud felszabadítani a gyerekeiket nevelő szülőkből. Ez egyébként már a kis családban, már az első gyermek születésekor megkezdődik. Ott az a kis magatehetetlen csecsemő... micsoda nagy érzés a fiatal szülőknek, hogy ezt a csöppséget az ő gondoskodásuk élteti! Nélkülük mi lenne vele? A pici által egyszerre roppant fontossá, sőt nélkülözhetetlenné válnak ők is a világban. A gyenge gyerek mellett ők a nagyok, ők az erősek, ők a mindenre képesek. A nagy családokban ez az érzés sok- szorozódik meg, s növeli többnyire a boldogságot is. De a gondokat is, nem? Nyilvánvalóan. A kettő együtt jár. Ha ott ül az ölemben egy lázas gyerek, és hozzászorítja az arcomhoz a forró kis arcát, biztos, hogy fájdalmat is érzek miatta, de boldogságot is, hogy segíthetek rajta, ápolhatom, gyógyíthatom. Hogy az egészséges gyermekben mennyi örömünket lelhetjük, arról meg kár is sokat beszélni. Az élet igazi vesztesei azok a felnőttek, akik csak önmaguk fájdalmaival-örömeivel vannak eltelve. Gyönyörűen írta József Attila: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Ez nagy igazság. Mondhatom, az emberi élet
