A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
23 a virágszagolást beterveztem. Emellett nehezen tudom elfogadni a program- változást, mert ha ügy terveztem, hogy ma délután megírom „A telehold hatása a fehérbálna petefészekciklusára” című értekezésemet, akkor nem tehetem meg, hogy elvigyem a tizennégy éves lányomat a zöld hajú barátnőjével hőcipőt vásárolni. Ez nem volt a programban, és a programot nem változtatom meg még akkor sem, ha félméter hó esett. A végén ugyan megteszem, ha hátrafelé menve is. A feleségem organizálatlanságában mégis mindent elintéz, és jól, mindig van ideje, hogy másoknak segítsen, mindig van ideje, hogy megváltoztassa a nem létező programját, és mosolyogva, bőkezűen szabaddá tegye magát arra, amire éppen rendeli a pillanat. A feleségemnek megadatott a könnyedség ajándéka — nekem megadatott a rendezettség ajándéka. Ahogy egyre jobban felismertük egymásban ezeket nem mint hibákat, hanem mint talentumokat, úgy lassan kezdtük őket egymástól átvenni és magunkévá tenni. Az évek folyamán én átvettem az ő könnyedségéből, és ő átvett (ugyan nem sokat) az én rendezettségemből. Ezáltal, mint egyének, mindketten tökéletesedtünk. Tehát amikor — mint emberek — hivatva vagyunk egyéniségünket tökéletesíteni, akkor egyidejűleg be kell látnunk tökéletlenségünket és hiányosságainkat is; amikor hivatva vagyunk hatalomra, egyben el kell ismernünk gyengeségeinket; és amikor hivatva vagyunk individualizálódásra, akkor egyűttal el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat is. (Folytatjuk.) GONDOLATOK AZ ÉLET ÉRTELMÉRŐL Hegedűs Ágnes Elvileg avval egyetértek, hogy az ember életének az az értelme, hogy Istent szolgálja, és ezáltal maga is üdvözüljön. Sőt, nagyon örülök neki, hogy így van, hogy ez a két dolog egybeesik. Hogy Isten nem egy önkényes Ur, aki csak azt akarja, hogy szolgáljunk neki, hanem 6 is boldognak akar látni minket. Mikor az életem értelmét keresem, akkor ezt nem is kérdőjelezem meg. Inkább azon gondolkozom, hogy mit jelent ez számomra, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Ilyen kérdések egyébként leginkább reggel szoktak foglalkoztatni, mikor újra öntudatra ébredek, mikor újra rá kell jönnöm, hogy élek. Az életem értelmét pillanatnyilag abban látom, hogy keresem az életem értelmét. Ez pedig nem is olyan rossz dolog, sőt, nagyon izgalmas és érdekes, csak néha elkeserítő, ha nem találom.
