A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

206 tudná, hogy halálra van ítélve. Mert életkedv nélkül gyökerén volna el­metszve az a lendület, amely fönntartja az emberiséget. S akkor undorral vagy lázadva hullna darabkáira és porba veszne.” (Teilhard de Chardin) Az emberi cselekvés követelménye tehát az a remény, hogy „a jö­vőben - akármilyen formában, legalábbis kollektive - van számunkra nemcsak továbbtengődő élet (survivance), hanem végleges élet (survive)” (Teilhard de Chardin). Ez a követelmény persze posztulátum maradna, ha maga a személyes Isten nem biztosítana bennünket erről az életről. De Krisztusban megjelent az élet: Ő a mi reménységünk, mert Ő az Élet. Ezt hisszük. Ez a hit az alapja a keresztény reménységnek, amely - mondot­tuk - nem naív optimizmus és nem jelent problémamentes evilági életet. A hamis optimizmusról találóan írta G. Bernanos: „Az optimizmus szá­momra mindig úgy tűnt, mint az egoisták alattomos alibije, hogy leplezzék makacs önteltségüket. Azért optimisták, hogy ne kelljen szánakozniok az emberek nyomorán.” Thomas Merton pedig így mutatott rá a hamis re­ménység, ill. az üdvös reménység közötti összefüggésre (szavai Kierke- gaardra emlékeztetnek): „Többet ér, ha Istent a kétségbeesés küszöbén találjuk meg, mint hogy kockára tegyük üdvösségünket a megelégedett élettel, vagyis úgy élve, hogy sohasem érezzük: szükségünk van a bocsá­natra. A problémamentes élet valójában reménytelenebb lehet, mint az az élet, amely a kétségbeesés szélén halad.” Szabó Ferenc Június 18 - TIZENEGYEDIK ÉVKÖZI VASÁRNAP UGYAN Ml TÖRTÉNT A BŰNNEL? A szentmise olvasmányai: 2Sám 12,7-10.13: Az Úr megbocsátja bűnödet, nem halsz meg. Gál 2,16.19-21: Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Lk 7,36-8,3: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. „Nincs többé bűn!” — így vagy hasonlóképpen panaszkodnak ma. Persze senki sem úgy érti, hogy a régi tettek nem fordulnának elő többé, inkább hogy már nem nevezik nevükön őket. Senki sem mondja, hogy a dolgok valóságos állapota változott, inkább elvesztettük a bűn iránti érzékünket. Van igazság ebben a panaszban. Változás állott be az istenfélő em­berek gondolkozásában a bűn értelmezése terén. A változás egyfelől rossz, másfelől jó irányú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom