A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
177 Amikor már nem egyházi, hanem civil jogrendi kérdésekről van szó. E téren sokszor volt a múltban ütközés. Főleg az ötvenes évek elején, amikor a kórházak államosítása volt. Nagyvárosi plébánia előtt megáll egy taxi, rokonok jönnek, hogy azonnal papot kérnek kórházban fekvő betegük számára. Ilyenkor a plébános általában ezt mondta: Máris indulunk, de csak ha van írásos főorvosi engedély. Különben csak a heti három délutánon, a hivatalos látogatási időben léphetünk be. Sírás következik: Addigra meghal a rokon, ez már az ötödik templom ahová fordulunk, tessék sietni! A plébános rosszallóan mondja: Nem öt, egy plébánia is elég — de csak engedéllyel, amit ezalatt százszor is megszerezhettek volna. Pláne reggeli órákban, amikor a hivatalos orvosi vizitek folynak, vagy a betegeket a röntgenekben és a laboratóriumokban vizsgálják. Nem egyszer megkaptuk az ilyen rokonságtól, hogy ez buta klerikális gondolkozás. Néhány plébános visszavágott: az Önöké meg vaskalapos civil gondolkozás. Ilyen nézetkülönbségek akadtak az iskolákban is, a közigazgatás vonalán is. Egyes hívek azt akarták, hogy igényeikért a pap ugorjon be az állami szervek malomkövei közé. — Összefoglalva leszögezhetjük, hogy nem esik klerikalizmus vádja alá egy pap, ha megtartja a fenti három elvet: hűség a hittételeinkhez, hűség a jogrendünkhöz, hűség a törvényes állami szabályokhoz. (Folytatjuk.) ************************************* HALOTTAINK Bíró Ambrus Regina Demétrio karmelita testvér Farkas Margit Közi Horváth József Magyar József Péter Mária Vitkovits Pál Takács Teréz Bradford, Yorksh. (Anglia) Sao Roque (Brazília) Toronto, Ont. (Kanada) Oberhaching (Németország) Sao Paolo (Brazília) Carteret, N.J. (Egyesült Államok) Kitchener, Ont. (Kanada) Edmonton, Alta (Kanada)
