A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
173 (Folytatás a 164. oldalról) házasélet különféle szempontjaira felhívni a figyelmüket (testi, lelki, lélektani, gazdasági stb.). A pap rendesen a házassági ígéretről, a házassági hűségről szokott beszélni. Van alkalom ilyenkor külön-külön és közösen is megbeszélni a hallottakat. Az előadók szintén megvitatják maguk közt a csoportokkal való tapasztalatukat, nehézségeiket. Az is előfordult már, hogy a tanfolyam alatt elhatározta néhány fiatal pár, hogy (egyelőre) lemond a házasságról. Most döbbentek rá, mennyire nem értik még, mennyire nincsenek még felkészülve a komoly házasságkötésre. Tehát még jobb várni vele. Máskor meg a vezetőknek kellett figyelmeztetni egy fiatal párt tervük felelőtlenségére. A két fiatal ugyanis óriási kölcsönt akart felvenni, hogy mézeshetekre mehessen a fényűző lakodalom után. Ugyan mi lenne ebből az együttélésből, ha már a kezdetnél ilyen nagy adósságba keverik magukat? Szóval nagyon hasznos és szükséges tudnivalókkal gazdagítja az ilyen egy-két napos tanfolyam a résztvevőket. Japánban - biztosan sok más helyen is a világban - még mindig sok a hagyományos, értelmetlen pazarlás a házasságok alkalmával. Előkelő szállodákban tartják a lakodalmat (alig két-három óra, mivel egymást váltják a csoportok), a vendégek tekintélyes értékű ajándékot kapnak (ez hozzátartozik a presztízshez), a lakodalom alatt szinte több az ünnepélyes, hagyományos felköszöntő, mint a feszélytelen étkezés és együttörvendezés. Nem csoda hát, ha sok fiatal inkább elmegy Hawaiiba vagy bárhová, hogy megszabaduljon a sok nyűgös formaságtól és kiadástól, valamint félretegye a pénzt a jövőre. Az Egyház mindenekelőtt kölcsönös szeretetet, egy életre szóló hűséget, a házasság komolyan vételét kívánja meg tőlük, azaz főleg ezek fontosságára mutat rá. Hogy mennyire hiányzik ma a házasságra való komoly, felelősség- teljes felkészülés a fiataloknál, mi sem mutatja jobban, mint a házasság- kötéstől, a megkötöttséggel járó hűségígérettől való húzódozás, valamint a válások világszerte növekvő száma. Másrészt viszont éppen a fiatalság hálás azért, ha valaki olyan eszmét, ideált tud neki mutatni, amelyért érdemes egy életet leélni. Van itt egy kóreai eredetű, keresztényeskedő (nem keresztény) szekta, amelynek jobbára a fiatalok a lelkes hívei. Japánban is egyre terjed. Pedig sok esetben még a saját házastársukat sem ők választják, a vezető, a szekta alapítója jelöli ki. Mint pl. tavaly is az egyik kóreai városban 13.000 fiatalt eskettek meg egyszerre ilyen módon. Nem az a csodálnivaló az egészben, hogy ilyen módszerekkel dolgoznak még ma is, hanem hogy akad ennyi ezer meg ezer fiatal, aki lelkesen kötelezi el magát egy ilyen eszmének. Nálunk természetesen szóba sem jöhet a házasságnak efféle fana- tizálása. Lehet, hogy a jelenleg Japánban észlelhető templomi esküvők
