A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
162 örök cél felé az élet sziklái fölött, közeledik már a tenger, a cél, a végtelen — a végtelen örökkévalóság, Istennel egyesülve. A család Ödön halála után Egy áprilisi vasárnapon a naplója fölé hajoló apa szeme ismét könnybe borul. Már öt év telt el fia halála óta, de a szív sebe nem akar gyógyulni. Vágyakozik az örökkévalóság után, hogy ott majd viszontláthassa elsőszülöttét. Reggel énekes szentmise. Még mindig én vagyok az öreg orgonista! Volt már egy idő, amikor azt hittem, nem játszom már többet, amikor az én drága Ödönöm vette át ezt a helyet, akkor azt hittem, nem játszom már többet, s örültem, hogy legidősebb fiam olyan szépen átvette a hivatalomat. — Akkor meghalt! Ancsi is sokat betegeskedik, a kicsikkel is mindig van valami egészségügyi probléma. Misiit újabb operáció fenyegeti... Az aggodalmakkal elhalmozott apa Szent József pártfogása alá helyezi egész családját: őrizze és védje őket, mint annak idején a kis Jézust... Anyagi ügyeinek már úgyis régóta Szent József a mennyei intézője. Gyakran hívja segítségül Ödönt is, feltétel nélkül hisz Isten jóságában, hogy Ödön közbenjárása megsegíti. (Folytatjuk.)
