A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
16 hattam kispapjai és papjai lelki vezetésében, a velem való törődésében is emberi magatartását. A páter belső, legmélyebb titka viszont akkor is titok maradt. Magáról alig beszélt, „élete rejtve volt Krisztusban". Fizikai szenvedéseiről, kínjairól könnyebb volt tudnunk. Tudtuk, hogy már magiszter korában ki kellett kapcsolni a konviktusi munkából. Tudtuk, hogy teológiai tanulmányai jó részét Kapornakon kényszerpihenőben, magánúton végezte. Professzorai még így is megcsodálták vizsgái, kollokviumai idején alapos tudását, szabatos, világos feleleteit. Volt ideje átrágni, megemészteni az anyagot. Ezért írt és fogalmazott nagyon tömören — írásai meggondolkoztatóak, nem könnyű írások. Nem is beszélt mellé soha tanácsaiban, tanításában. Hallottuk, ahogy esténként jött fel a második emeletre — a pontok leadására — lihegve, meg-megállva a lépcsők tetején... Tudtuk, hogy nem ágyban alszik, hanem a nagy „professzusi székben". így hívtuk a nagy karosszéket, mert nála is, Bús páternél is láttuk, és úgy véltük, ez az ő privilégiumuk. Idősebb korában sebes lábát kellett orvosolnia. Rövid fogsága idején olyan gyenge volt, hogy kedves lelki gyermeke, Magyar Károly — utóda is a lelkiigazgatói székben — ölében vitte le a kocsihoz. Külföldön tartózkodó lelki gyermekeitől ugyancsak Karcsi kért számára orvosságot. Az USA-ból dollárban befizetve szerencsére megkaphatta Svájcból a legdrágább új orvosságokat, májinjekciókat is. De már az sem segített... Utolsó leveleiben ezeket köszönte meg szokásos figyelmességével. Mikor halálhírét, majd halotti és temetési képeit megküldte Magyar Károly, egy aggastyán pihent a koporsóban. De akik meglátták a képet, a papok, kispapjaim, azt kérdezték, melyik szentnek a képe ez. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen — ez szóról szóra igaz volt a páter életében. A nagy csoda az volt, amit ezzel a gyenge, rozoga testtel, „a szamár testvér” koloncával terhelve tett és fáradozott. Csodálatos, mély tüzű szeme volt talán egyetlen egészséges testrésze, azon csillogott, ragyogott át a győztes lélek... Pedig ezt a lelket megpróbálta, felhasználta az Úr tisztogató, metsző, irányító keze. Éveken át a lélek belső éjszakája volt az ő élete. Lelki szárazság — Varga László találó szavaival: „a fűrészpor száraz íze” — kísérte imádságait, melyekben példátlan hűséggel kitartott. Bármilyen ko
