A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
145 LELKISÉG A SZENTATYA MÁJUSI IMASZÁNDÉKA: ...hogy a fiatalok Mária példáját követve nagylelkűen és hívő missziós lelkülettel válaszoljanak Isten hívására. E hónapban az Egyház azért kéri imádságunkat, hogy a misz- sziós lelkidet kifejlődjön a fiatalokban. Ez nagyon fontos, mivel az Egyház jövője — és az egész világé — nagymértékben függ a fiatal keresztények lendületétől, hitétől és apostoli buzgóságától. Jellegénél fogva az egész Egyház hittérítő közösség (lásd az Ad Gentes zsinati dokumentum 2. fejezetét). Hogy hűséges legyen Krisztushoz, az Egyháznak szüntelenül teljesítenie kell misszióját minden nép felé, mindazok felé, akik még nem vagy nem jól ismerik az evangéliumot. Ha a világ térképére tekintünk, láthatjuk, hogy Isten aratása valóban bőséges. A második évezred végén mi, keresztények még mindig kisebbség vagyunk, azaz csak kb. másfél milliárdan (ebből 800 millió katolikus), míg a világ összlakossága meghaladja az ötmilliárdot. A missziós országok egyházai Ázsiában, Afrikában és Óceániában nélkülözik a misszionáriusokat: papokat, szerzeteseket és világiakat. Sok bátor és nagylelkű fiatalra várnak, aki hajlandó követni Isten hívását és hirdetni az evangéliumot többségében igen messze és eltérő kulturális keretek közt élő embertársainak. Ma a missziós országok nem azonosíthatók távoli exotikus vidékekkel, mint a múltban. Régi keresztény hagyományokkal rendelkező országokon vallási közömbösség, elvilágosiadás, újpogányság hullámai söpörtek végig. Mai világunk „a legradikális kihívást jelenti a kereszténységnek és az Egyháznak, és egyúttal új és kreatív lehetőségeket nyújt az evangélium hirdetésére és megtestesítésére” (II. János Pál). Ez az oka annak, hogy a kétezredik év küszöbén a pápa oly sürgetően szólít fel minket új erőfeszítésre az evangelizálásért. Minden kereszténynek újra fel kell fedeznie felelősségét, mely összefügg azzal a küldetéssel, mellyel Krisztus maga bízott meg minket: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evegéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15).