A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

118

történt, nem kifejezetten azért mentünk el a háromnapos kirándulásra, hogy mint közösség jöjjünk vissza. Közösséggé váltunk véletlenségből. Véletlen volt az egyéni ottlétünk, tehát véletlen volt a csoportösszeállításunk. Lehet, hogy egy másik kirándulás alkalmával valami okból kifolyólag nem váltunk egy közösséggé a három nap alatt.

Az egyik kanadai francia barátom nagy vadász, minden évben felrepül Észak-Québecbe három másik barátjával. A vadászatot követő hetekben gyakran mesél a négy napról. Ahogy meséli, láthatóvá válik, hogy a fő esemény nem is annyira a vadászat sikere volt, hanem a közös élmény, a közös kaland, tehát a közösség, amit éltek négyen az alatt a pár nap alatt. Egy másik vadászat alkalmával három másik társsal a történtek lényege a vadászati zsákmányban van, közösségélményről nem említ a barátom semmit. Az utóbbi esetben tervezés nélkül, véletlenül közösség nem alakult ki, míg az első esetben tervezetlenül, véletlenül közösség jött létre.

LEHET-E KÖZÖSSÉGET TERVEZNI ÉS LÉTREHOZNI? Scott Peck a közösségről írt könyvében azt válaszolja, hogy igen, és hozzáadja, hogy a közösség létrejötte egy csodálatos valami. Ha csodáról beszélünk, azon azt is értjük, hogy az valami hirtelen történik, előre bemondás nélkül, és nincs fölötte rendelkezésünk. A csoda olyan esemény, amellyel a rendkívüli betolakodik a közönségesbe.

A mai társadalomban a közösség előfordulása ritka. Tulajdonképpen egy rendkívüli esemény a mindennapi közönséges események között. A csodát nem lehet megmagyarázni a természet törvényeivel, de ez nem jelenti, hogy a csoda törvényellenes. A csodákat mi, emberek jelenleg és jelenlegi állapotunkban nem tudjuk megérteni.

MELYEK A LEGJELLEMZŐBB VONÁSAI EGY VALÓDI KÖZÖSSÉGNEK? Először is kell, hogy befogadó legyen. Ez azt jelenti, hogy mindenkit elfogad és befogad előítélet nélkül. A mindenkit befogadás szabálya, amennyiben szabályról lehet beszélni, nem abszolút előírás. Egy magyarul beszélő közösség, ahol a közösség élete magyarul folyik, természetesen a magyarul beszélők számára lesz befogadó. Viszont egy közösség nem teheti föl azt a kérdést a befogadásnál, hogy „Miért fogadjuk őt be?”. Azt kell megkérdezze a közösség magától, hogy „Miért maradjon ő kívül?”.

A szabbatikus évemet a louvain-i egyetem farmakodinamikai tanszékének a meghívására családostól Brüsszelben töltöttem. Ottlétünk alatt véletlenül kapcsolatba kerültem egy amerikai katonatársasággal, és legnagyobb meglepetésemre meghívtak, hogy egy — a mostanihoz hasonló — hétvége megrendezésében vegyek részt. Az első előkészítő összejövetelen — ami a NATO legfelsőbb parancsnokságának főhadiszállásán volt — jöttem rá arra, nemcsak hogy semmilyen rangom nincs, de még katona sem vagyok, és én va-