A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

91

— Talán a hátralevő időt felhasználhatnánk arra — szól a káplán -, hogy lelki irányba tereljük az előkészítés hangulatát. Az oktatásban én erre helyezem a fő hangsúlyt.

— En magam is ezen fáradozom - egészíti ki a pap. - Mint hallom, az oktatás jól megy.

— Rendszeresen járnak rá — folytatja a káplán úr ha a templomban és iskolában a Szentlélek ajándékaira oktatjuk őket, talán mérsékelni tudjuk a tisztán emberi és anyagi oldalát ennek a nagy eseménynek. Hiszen a falu eljövendő lelki fejlődése függ tőle — hangsúlyozza a káplán.

— Ebben igaza van — fejezi be a plébános.

* * *

Gyarmati Kati és Koncz Luca ott ülnek az udvari lócán.

— En úgy szeretnék egy szép arany nyakláncot kapni, amire lehet mindenfélét akasztani, keresztet, Szűz Máriát vagy másféle emléket — mondja Kati.

— En egy karkötő órát szeretnék. Kicsikét. Olyat, mint egy kabátgomb — sóhajt a Luca. — Láttam egy ilyet a bótban, a városban. A bótosné csuklóján láttam. De hogy is aggyam tudtára a bér- makeresztanyámnak, mikor még azt se tudom, ki lesz? Csak sejtem — mondja a Luca.

— Hátha olyan lesz, akinek nincs is annyi pénze, hogy nekem ilyen nyakláncot vegyen — kételkedik Kati.

— Hát, bizony, a mi rokonságunkban senki sincs, aki olyan kis karkötő órát vehetne nekem. Anyám azt mondta, az ér’ egy módosabb bérmaanya után kéne nézni.

* * *

A bérmálás megtörtént. A püspökfogadás emléke még ott lebeg a falu felett. Felmérni az ilyen nagy esemény hatását időre van szükség. Hogy vajon a falu és népe valóban megkapta-e a Szentleiket és hét ajándékát, azt az idő fogja megmondani. A legkézzelfoghatóbb és leggyorsabb hatást a Gyarmati és a Koncz családon mérhette le a papság.

— Nos, megkaptad a nyakláncot? — kérdi Luca a Katit, vizs- gálgatván a nyak tájékát.

Kati lebiggyesztett ajakkal mondja:

— Képzeld, nagy gumilabdát meg egy felfújható léggömböt adtak, annyira fösvények voltak. Anyám azt mondta, hogy másra telik nekik mindenre, s nekem csak ilyen semmiséget vettek.