A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

78

rű ábrázolása abszurd dolog. A II. niceai zsinat a gyakorlati következtetést is kimondotta: az ikonkészítőnek nem áll szabadságában az ábrázolandó témák megválasztása; az Egyház és az egyházi hagyomány témakincséhez kell tartania magát; ez pedig kizárja az isteni természet ábrázolását. Az ikon az ökonómia (üdvrend) jele, nem pedig a teológia (a három személyű egy Isten ábrásolása).

Igaz, az egyházművészet története során (ha nem is gyakran) találkozunk magának a Szentháromságnak képszerű ábrázolásával. Ennek a ténynek a megítélésénél a következő és hasonló szempontokra kell ügyelni: a) Ezek az ábrázolások olykor valamilyen üdvösségtörténeti eseménynek (pl. Ábrahám és három „angyal’ találkozásának) sajátos értelmezésén alapulnak, b) Máskor a megtestesülés valamely alapvető szemléletmódját jelenítik meg (pl. az Atya elfogadja a Szentiélektől ihletett golgotái áldozatot; a Szentháromság személyei mint az örökkévalóság hármas egy Királya), c) A Szentháromságot szimbolizáló mértani idomok (háromszög, három egymásba ölelkező kör) semmiképpen nem mondhatók ikonoknak.

(Folytatjuk.)

Vasad i Péter

A HIT PILLANATA

Reggel van.

Tükörsima az ablakfélfa: kívülről valami vagy a festék?

A köd a kerten átvonul.

Fölötte visszafelé úszik a kék, ki-kidöfnek az ágak, és az ég alján topogás hallatszik: tízezer puha talp csoszog el.

Nincs bennem semmi homály.

Nem áll, nem kel föl tágasságomban a Jelenlét, csak titkosan elválik falaimtól, mutatja magát, mint az Átfényesedés.

Nem bontja meg benső domborzatomat, bevilágít. Körülötte iszonyú élesség