A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
64 Sokat kínlódott amiatt is, hogy úgy érezte, újoncmestere feltűnően hideg és tartózkodó vele szemben. Rettegett a gondolattól, hogy nem felel meg a követelményeknek, és elbocsátják a Rendből. Aggódó kérdéseire P. Hennig röviden csak annyit válaszolt, hogy nem szándékozik elküldeni; ami pedig a vele való bánásmódot illeti, az a meggyőződése, hogy ez válik leginkább lelke javára. Az újonc fellélegzett ugyan, de meleg, szeretetre vágyó szíve tovább szenvedett. A sok megpróbáltatás mellett voltak a fiatal novíciusnak magasztos élményei is. Hősies nagylelkűséget tanúsított Isten iránt — és Istent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. P. Bíró később visszaemlékezve megállapította: kemény volt ugyan a noviciátus, de ez a keménységében is oly szép élet erősítette meg hivatásában, érlelte meg benne a szilárd elhatározást, hogy minden körülmények között kitart a Jézus Társaságban, melyhez most már igaz szeretettel ragaszkodott. A noviciátus végén mestere a legjobb minősítést adta róla. A Rend levéltárában őrzött iratokból kitűnik, hogy minden tekintetben kitűnően megfelelt. 1891. augusztus 15-én tette le két társával együtt az egyszerű, de örök fogadalmat. Teljes tudatossággal kötötte le magát az Úr szolgálatára, hogy szegényen és alázatosan harcoljon az oldalán örömben és bánatban, élete végső leheletéig. Tanulmányi évek Fogadalomtétel után elöljárói rendeletére a karintiai St. Andreában kezdte meg retorikai tanulmányait. A környezetváltozás jó hatással volt rá. A komoly tanulmányok mellett bő alkalma nyílt kisebb-nagyobb sétákra, kirándulásokra; a fiatal szerzetesek vidám éneke hegyet-völgyet betöltött. Feri is megtanulta a szebbnél szebb osztrák dalokat, szinte mesterien jódlizott. Még öreg napjaiban is szívesen bemutatta tudományát. A nagyszombati lelki feszültség felengedett. Étvágya megjött, egészsége valamelyest javult, bár erejét, képességeit nem nyerte vissza teljes mértékben. Hű emlékezőtehetsége, mely a szatmári gimnáziumban közismert volt, mintha cserbenhagyta volna. Fokozta a nehézséget, hogy tanulmányait nem anyanyelvén végezte. A latin könnyen ment, de annál több nehézséget okozott a német. Jól megtanult ugyan beszélni, de kiejtése mindig idegenszerű maradt. Két évi komoly, mondhatni megfeszített tanulás után a vizsgán majdnem megbukott. Elöljárói a szokástól eltérően nem Pozsonyba küldték a bölcseleti főiskolára, hanem Kalocsára, hogy kipróbálják,
