A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
61 zus mondott nekik. Az Igazság Lelke vezeti el őket a teljes igazságra, megdicsőíti az e/némíthatónak vélt Názáretit, diadalmasan hirdetvén, amit Jézustól kap. A rövid néhány év alatt Krisztus megvetette az új templom, az új ország alapját. Erre az időtlenné váló alapra majd évszázadokon és évezredeken át épül Isten temploma, a hívők közössége. Ebből az alapból nő az egekig a fa, melyen minden madár lakást találhat magának. Erről az alapról szöknek majd mindörökké isteni magasságokig a földre szállott Jeruzsálem falai. Forrás fakadt a Templom küszöbe alatt, az élő és elevenítő, a megtisztító és megújító víz fonása, és az áradó víz utat talált a pusztaságba, hatalmas folyammá dagadt, élettel termékenyítve a sivatagot. A történelem és a mindennapi élet kiszáradt csonthalmai fölött elhangzott az élet teremtő igéje, és zúgás, a kezdődő és folytatódó föltámadás zúgása tölti be azóta a levegőt, az űrt: elevenednek a szikkadt csontok. Az evangélium kovásza már elkülönithetetienül belekever tereit a történelem tésztájába, ke/eszti a halálba széna erű It reményt, dagasztja, duzzasztja az eseményeket, míg Isten eljövendő országában az új Részlet Adelphia szarkofágjáról és örök szövetség lakodalmas asztalára nem kerül az ítélet irgalmas tüzén ropogósra sült világcipó, Krisztusnak dicsőségben megnyilatkozó titokzatos teste. . .
