A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
558 mert a nemzetiszocialista kormány nem jó szemmel nézte működését. A háború után először Tübingenben, majd Münchenben volt egyetemi tanár. Széles látókörű, európai szintű munkásságáért 1962- ben elnyerte az Erasmus-díjat. 1968. október 1-én halt meg Münchenben. Guardini a két háború közötti katolikus megújulás egyik főszereplője. Tanári működése, előadásai, írói tevékenysége igen nagy hatású, különösen a német nyelvterületen. Könyveket ír a liturgiáról, az Egyházról, a nevelésről, filozófiáról, teológiáról, sőt költőkről is, mint például Rilkéről. Daniét is nagyon szerette, akárcsak Merton. Leghíresebb könyvei közül néhány:,,Liturgische Bildung’ (1923), Der Gegensatz (1925), Der Herr (1937), Welt und Person (1939), Religion und Offenbarung (1950). Könyveit több nyelvre lefordították. A leghíresebb könyve, Der Herr (Az Úr) magyarul is megjelent (Szent István társulat, 1986). Guardini halála után két évre Hans Urs von Balthasar, a bíborossá kinevezett és nemrég elhunyt svájci teológus adott ki róla egy könyvet (Romano Guardini: Reform aus dem Ursprung, München, 1970). Simone Weil megkeresztelkedése. — Akivalamennyireismeri afrancia zsidó írónő nevét és rövid élettörténetét /Id. A Szív 1985. 306. oldal/ (1909-ben született, 1943-ban halt meg), az tudja róla, hogy 1938-ig agnosztikus, anarchista, bolsevista, antiklerikális felfogású volt, és elkötelezetten vett részt ilyen jellegű mozgalmakban. 1938-ban a so- lesmes-i apátságban „Krisztus megragadta”. 1942— 43-ban Joseph-Marie Perrin dominikánus atya és Gustave Thibon világi katolikus gondolkodó barátságában érlelődött Isten-hite és Krisz- tus-szeretete. Egyrészt gyötrő szellemi problémák, másrészt a túlzásba vitt nélkülözések a végletekig kimerítették; így halt meg Angliában, 1943. augusztus 24-én. Mindenki úgy tudta, hogy nem akart megkeresztel ked ni; megmaradt az „Istenre való várakozás” álláspontján. — Magyar nyelven többek között Pilinszky János és Reisinger János ismertette egyéniségét és gondolatvilágát. Perrin atya - mint a L'actualité religieuse dans le monde 1988. szeptemberi számában (a 43. oldalon) írja - 1987 októberében az Egyesült Államokban Simone egyik barátnőjétől megtudta, hogy ez a barátnő megkeresztelte. Az időpontot, amikor ez történt, pontosan nem tisztázták;nem sokkal a halála előtt volt, Londonban.Több jel arra vall, hogy Simone előre megérezte ezt a megoldást; érdeklődött a világiak által kiszolgáltatott keresztség érvényességéről; egyszer pedig a tengerparton ezt mondta egy barátnőjének: „Nem gondolja, hogy ezatenger nagyon szép keresztkút lenne?” Közvetlen előzményként egy pap ismerősével élénk vitát folytatott alimbuszról, azzal a végeredménnyel, hogy az atya nem keresztelheti meg, ha ennyire szembeszegül az Egyház tanításával. Simone ekkor fordult barátnőjéhez a keresztsé- gért. Maga ez a barátnő is konvertita, és nagyon tudatában van annak, amit tett: „Akármit is mondanak, én Simone-t saját kérésére megkereszteltem.”
