A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
556 Idén augusztusban volt az esztergomi és a pasaréti rendház ösz- szevont lelkigyakorlata Esztergomban, ötnapos volt, napi három elmélkedéssel. A vezető P. Nemeshegyi Péter jezsuita atya volt, aki meghívásunkra Japánból jött el. Érdekes módon, egyszerűen, alapvető dolgokról beszélt (a kereszténységről, ami a feltámadásra épül, a hitről, Szűz Máriáról, a szerétéiről, a szerzetességről. . .). Hittől, vidámságtól sugárzó egyénisége, jó humora segítségével hamar belopta magát a szívekbe. Egyszóval nagy élmény volt őt hallgatni — Japánban is főleg katekézissel foglalkozik. Láttuk, hogy hittől sugárzóan beszélni kétszer olyan hatékony, mint egyszerűen didaktikusán megfogalmazni egy ismeretanyagot. Az egyetem mellett két teológiai tárgyat tanulok egyelőre (új- szövetségi bevezető és szövegmagyarázat, valamint görög nyelvtan). Augusztus 13-án volt az idei papszentelés Pasaréten, de decemberben (most először) két olyan testvért szenteltek közülünk, akik nem végeztek állami egyetemet — ők teológiát és hittant fognak tanítani, illetve a lelkipásztori munkából bővebben vehetik ki a részüket. Ez egy nyitás, mert ilyen még nem volt ebben a történelmi szakaszban. Reméljük, hogy Isten kegyelméből a jó felé haladunk. Hiszen ha egy víztárolót megnyitnak, nem mindegy, hogy a szántóföldre megy-e a víz — ahova szánták —, vagy a városra. . . Egy kicsit megszaporodott a növendékek száma, ezért az egyetemisták és a végzősök a Mártírok úti házba kerültek. A tetőtérben kialakított új szobákban lakunk. . . Minden a tiétek — akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár Bultmann, akár Barth, akár Jaspers, akár a rajongók, akár a pragmatikusok, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a mítosz, akár a Logosz, akár a vallás, akár a jelenvaló, akár a jövő, akár a nagy összejövetelek, akár az egyedüllét, akár a búcsúzás, akár a visszatérés, akár Bécs, akár Drezda, akár a nyár, akár a tél Bécsben, akár nyitott ablakok, akár nyergeletlen lovak ti pedig Krisztuséi vagytok. Krisztus pedig Istené. (Henning Schröer)
