A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

55

ladat, és szenvedésed, amin értem keresztülmentél, állandóan kiáltja felém: nézd, hogyan szerettelek téged!”

A századokon keresztül a liturgia őrizte meg és tartotta életben számunkra a szentírásból és az egyházatyák írásaiból eredő ezen „gyökérszövegeket”, és a Szentiélektől vezetve az Egyház ily módon már régóta tisztelte a Szent Szívet. A ma is használatos két Jézus Szíve- miseszöveget (ünnepélyes és votív mise) a misekönyv tartalmazza.

Hugo Rahner, S.J. a bibliát és az egyházatyákat tanulmányozva igazolta ezt a szentírási szakaszt mint a Jézus Szíve-tisztelet alapját. Rámutatott, hogy Krisztus oldalsebének tiszteletében az atyák felfedezték az Ö Szívének tiszteletét. A „szív” bibliai értelmezése és a Szent János-i szöveg (7,36) magyarázata vezette Rahnert erre az állításra.

Nézzük a szív bibliai értelmezését. A Jelenések könyvében a szív szó és a vele majdnem egyértelmű kifejezések (héberben: leb, lebab, beten, me(j)im, kereb; a görögben: kordia, koilia, splanchna; latinban: cor, venter, viscera /magyarul: belső részek/) minden nyelvben ugyanazt az ősi és alapvető fogalmat jelentik. A szív a személy ben- seje, legbelsőbb világa. Rahner elismeri, hogy egy szentírási szöveg sem utal egyenesen a Bárány Szívére. Azonban az ószövetségi szakaszok sorozata megadja a kulcsot, hogy meglássuk a Megváltó „Szívét” emberi formában. Ezen szövegek beteljesülését megtaláljuk az újszövetségben. Elénk rajzolják Krisztus legbensőbb világát, amit a biblia szívnek nevez. Pl. a 40. (39.) zsoltár 7—9. verse elénk tálja a Messiás engedelmes szívét. Ezt a szöveget a zsidókhoz írt levél megismétli 10,17-ben; a 22. (21.) zsoltár leírja az ígért Messiás önfeláldozó szívét, és a Máté evangélium 27. fejezete utal erre; a 16. (15.) zsoltár 9—10. versében leírt végső hit és bizalom diadala visszhangzik az Apostolok Cselekedeteiben, a 2,30-31-ben és a 13,35-ben.

A János-evangélium 7,37. versét két különböző értelmezésben hagyományozták át. A kérdés, amit felvetnek, amikor Jézus a szomja- zókat hívja, hogy jöjjenek hozzá és igyanak, hogy honnan folyik az „élő víz”. Vajon a hívőktől (alexandriai értelmezés) vagy Krisztustól (efezusi értelmezés)? A legújabb bibliai kutatások azt mutatják, hogy a második, azaz az efezusi értelmezés a helyesebb. Római Hippolütosz (t 235) az első, aki kommentárt írt az efezusi értelmezéshez. János evangéliumából világos (19,34), hogy a vér és víz az átvert oldalsebből, Krisztus Szívéből folyt ki.

II. János Pál pápa ugyanezt említi a jezsuita generálisnak írt levelében (L’Osservatore Romano, 1986. október 27):

„Az Egyház kezdettől fogva föltekintett Krisztus Szívére, amiből víz és vér folyt ki, és úgy tekintette, mint a szentségek szimbólu-