A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
53 kipásztori munka végzőinek, az egyházi csoportosulások felelőseinek és tagjainak, minden megkereszteltnek. A legmegfelelőbb időpontok és módozatok: a hívek könyörgése a szentmisében, közös rózsafüzér szombatonként és Mária-ünnepeken, a családok felajánlása Jézus és Mária szívének, máriás zarándoklatok. Meg kell tartani a keresztény közösség penitenciás gyakorlatait, és kiegészíteni egyéni önmegtagadással. Keresni kell a kiengesztelődést, a bűn bocsánatot, nevezetesen közösségi gyakorlatokkal és szentségi szinten. (A kiengesztelődés szó felidézi a jövő evangelizálás egyik nehéz, kényes problémáját: az évtizedek óta a Kínai Népköztársaságban törvénytelenül szentelt püspököket és a „külföldi imperializmustól függetlenített" hazafias egyházat. II. János Pál pápa minden alkalmat megragad a kiengesztelődés előkészítésére; ha egyelőre kevés is a konkrét eredmény, a reményt ápolni kell.) 2) A Biblia tanulmányozása. Az egész keresztény élet és minden keresztény megújulás kiapadhatatlan forrása Isten írásba foglalt kinyilatkoztatása. Tajvan püspökei és keresztény népe is abból remél útbaigazítást és bátorítást meríteni. 3) Közös összefogás az evangelizálási terv kidolgozására. A keresztény közösség minden rétegéből jöttek javaslatok a távolabbi előkészület három éve folyamán. Egy bizottság 12 témát választott ki, ezeknek tulajdonítanak elsőbbséget. A témák (kiegészítés és felülvizsgálat céljából) többször megtették az utat az egyházmegyék és a központi bizottság között. Amikor e sorokat írjuk (1987 végén), nyilván már a szimpozion hivatalos munkadokumentumán dolgoznak. Imaszándékunk közvetlen témája az 1988. februári tajvani szimpozion eredményeinek kibontakozása. Végső fokon azonban sokkal átfogóbb dologról van szó: az egymilliárdos kínai nép evangelizálásá- nak fellendüléséről. Schweitzer József főrabbi, a budapesti Rabbiképző Intézet igazgatója a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban nemrég előadást tartott a zsidóság vallási életéről. Szóba kerültek a második világháború során történtek. A főrabbi többek közt ezeket mondta: „Olvastam arról, hogy a pannonhalmi monostornak a falai is nyújtottak szerencsétlen embereknek védelmet. És ezt mi nem felejtjük el. És azt is tudjuk, hogy aki a legjobban szorgalmazta 1944 kora nyarán az Egyház fellépését a szörnyű rendelkezések ellen, az éppen a tragikus sorsot ért győri püspök, Apor Vilmos volt.’’ - Es hányán mentették névtelenül az üldözötteket életük kockáztatásával, talán máig köszönő szó nélkül.
