A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
528 amikor a kocsis megfordult, fejére olvasta az igazságot. Erre a kocsis észretért, és néhány bámészkodó polgár segítségével a teher egy részét lerakta egy ház tövébe, felült a szekérre, és a ló most már elindult a domb teteje felé. * * * A következő vasárnap aztán volt mit hallgatnia a tisztelt lőcsfalvi közönségnek, mert papjuk prédikációja a keresztény erkölcstannak az állatvilágra vonatkozó részlegét magyarázta, megfűszerezve az állat és ember közötti viszonynak a faluban történt és történő minden jó és rossz példájával. Persze ennek a beszédnek két következménye volt. Az első az, hogy a falu állatvédő része szembeszállt az állatokkal kegyetlenkedő részével. Egy jódarabig családban, utcán, boltokban, mindenféle gyülekezetben, kocsmában másról sem volt szó, mint hogy ki, mikor, hol, hogyan bánik lóval, tehénnel, kutyával, macskával. . . A másik szüleménye az volt, hogy Gyuri kocsis, a pap kocsisa beszámolója alapján a pap is belekerült a szóbeszédbe. Gyuri kocsistól megtudták, hogyan és mint megy a dolog a pap és lovai között, akiknek Gyuri volt a gondviselője. így megtudták, hogy a pap kockacukrot hord a zsebében, és két lovát ezzel kényezteti. Mikor leszáll valamelyik végcéljánál, még a városban is, odamegy a lovak fejéhez, megveregeti a fejüket, és szájukhoz nyomja tenyerét, melyben ott leske- lődik a kockacukor. Néha, mikor elfelejti a műveletet, a lovak enyhe nyiharászással figyelmeztetik a mulasztásra. Azt is elmondta Gyuri kocsis, hogy mikor a mostani két ló elődjei kivénültek, és a kormányzó úr két fiatal lovat adott cserébe az öregekért, később az egyiket eladták egy egerszegi városi kis fuvarosnak. Már lehetett jó két éve a fuvaros kezében; egy napon aztán a lőcsfalvi papot Gyuri a városba vitte, és megálltak a bank előtt. Közben arra jött a fuvaros a Laci lóval, a pap egyik öreg lovával. Az megismerte a pap hangját, és elkezdett nyiharászni, mint mikor a cukrot követelte. A segédjegyző úr is elmesélte, hogy négyéves fiacskája, a Rudi- ka szüntelenül lovagolta a hintalovát. Múlt karácsonyra kapta. De a kis Rudiból is kitört a kegyetlenkedő emberi természet, és kis korbácsával verni kezdte a hintalovat és nagyokat kiabált hozzá. A szegény faló csak úgy nyekergett a padlón. Anyja rászólt:- Hagyd már abba, mert megmondalak a papnak! Hallottad te is, mit mondott a templomban az állatkínzásról. — Erre aztán Ru
