A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

521 továbbképzés lehetőségének következetes megtagadása akadályozza a teológiatanárok kiképzését. 1945 óta például csak három teológiai tanár szerezhetett doktori fokozatot, ami a főiskola törvényes bezá­rásához vezethet, mivel hamarosan nem fog rendelkezni elegendő kvalifikált tanárral. 2. Az erdélyi latin katolikusok vitális érdeke, hogy a Szent­szék a romániai görögkatolikusok helyzetének rendezése érdekében tett lépéseit ne kapcsolja össze a latin katolikusok ügyének rendezé­sével. Ha a görögkatolikusok a nemzetiséghez tartozó katolikusok kétnyelvűsítése árán nyernék el működési engedélyüket, ez a nemze­tiségi katolikusokat kiszolgáltatná a kormány homogenizációs törek­vésének, ugyanakkor a Szentszéknek semmi biztosítéka nem lenne, hogy az újonnan működési engedélyhez jutó görögkatolikusokat egy újabb „reúnió" nem kényszerítené-e be az ortodox egyházba. 3. Mivel a román kormány intenzív telepítési politikája Mold­vából elrománosodott katolikus csángókat és óromániai ortodox te­lepeseket hoz az elrománosításra kiszemelt területekre, az Erdély­be bevándorló román katolikusok lelki ellátására önálló templomo­kat és plébániákat kell létesíteni, anyanyelvi alapon álló részegyhá­zakba szervezni őket az 518. kánon, illetve a 372. kánon 2. paragra­fusa rendelkezéseinek megfelelően, valamelyik román egyházmegye fennhatósága alatt, önálló egyházmegyeként, vagy megtartva őket az erdélyi püspök joghatósága alatt. Jó volna, ha a nemzetiséghez tar­tozó katolikusok Moldvában és Bukarestben az erdélyihez hasonló lelkigondozói struktúrát kapnának. 4. Mivel az 1948-as román kultusztörvény az ország nyugati részén levő csonka egyházmegyéknek (Szatmárnak, Nagyváradnak és Temesvárnak) nem teszi lehetővé, hogy saját megyéspüspöke legyen, a iasi-i és bukaresti román hívőket gondozó egyházmegyéknek vi­szont igen: egy Bukarest székhellyel működő romániai egyháztarto­mány megalapítása az egyetlen erdélyi püspököt számbeli kisebbség­be juttatná a két román főpásztorral szemben, ami hatástalanná ten­né a nemzetiségi különállás folytán még meglevő „belső autonómiát” is. 5. A Szentszéknek nem szabad részt vennie olyan tárgyaláso­kon, ahol egyházpolitikai vagy más meggondolásból a kisebbségek sorsa fölött az ő megkérdezésük nélkül döntenek. A Romániában élő kisebbségi katolikusoknak szükségük van arra, hogy a Szentszék nyil­vánosan állást foglaljon a kisebbségi jogok kérdésében. A katolikus egyház mérhetetlen kárára lenne, ha megvalósulna a román kormány­zat erőszaktól sem visszariadó törekvése: az egységes ortodox és ro­mán állam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom