A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
519 Intő példa Egy ma is akut történelmi tragédia emlékezteti ugyanis őket arra, hogy a hívek érdekét figyelmen kívül hagyó rendezés milyen veszélyekkel járhat. A példa a reformáció idejéből való, amikor — az erdélyi püspökség átmeneti megszűnése miatt — a Moldvában élő magyar katolikusok, a mostani moldvai katolikusok ősei, lelkipásztori gondozás nélkül maradtak. A misszióvá vált területre a Hitterjesztési Kongregáció olasz minorita szerzeteseket küldött. A missziós elöljárók jelentései ma is megtalálhatók a vatikáni levéltárban. Az olasz hittérítők nehezebben tudták megtanulni híveik magyar anyanyelvét, mint a terület hivatalos nyelvét, s ezért többnyire ezen a nyelven folytatták pasztorációs munkájukat is. így vezetődött be Moldvában a katolikusok pasztorálásában a román nyelv. Két évszázad múlva, amikor 1844-ben Moldva saját püspököt kapott, első püspöke az akkori missziós elöljáró lett. Az új püspök politikai okokból egyszerűen megtiltotta híveinek a magyar nyelv használatát, noha 1866-ban még a misszió magyar és román nyelvű katekizmust adott a kezükbe: ,,Tudnotok kellene, hogy Romániában a román nép nyelve a román, és nem is lehet más" — írta a magyar nyelv további használatát kérelmező híveinek. Az évszázados tiltás ellenére 1945 után a demokratikus Groza-kormány — a szükségletnek megfelelően — több mint száz magyar nyelvű elemi iskolát létesített ezen a vidéken a magyar gyermekek oktatására. A lelki gondozók által nyelvi megoszlásba vitt csángók sorsa évszázadokra intő példává vált az erdélyiek számára, s ismételten aktuális jelentőséget adott az Erdélyben erős magyar kálvinizmus érvelésének, hogy a református egyház az igazi „magyar vallás": annak nincsen román alternatívája, mint a katolikus vallásnak, s ezért egyedül ez képes az erdélyi magyarság nemzeti jellegét megőrizni. Az erdélyi katolikus papság komolyan fél attól, hogy a hívek — ha az egyházpolitikai alkudozások következtében veszélyeztetve éreznék nemzeti hagyományaik megőrzését — tömegesen térnek át esetleg a református vallásra. A Szentszék romániai lépéseit feszült érdeklődéssel figyeli a magyar politikai vezetés is. Számára sem kétséges, hogy a magyar közösségeken belül tervezett, s a román kormány által minden irányból szorgalmazott egyházi kétnyelvűség az erdélyi magyarság népi jellegét súlyosan veszélyezteti. Az Erdélyből elmenekült katolikus magyarok, akár Ausztriában, akár Magyarországon élnek, az őket gondozó lelkipásztorokkal folytatott beszélgetésekben óvják a Szentszéket attól, hogy az ortodoxiához való közeledés vagy az erdélyi görögkatolikusok helyzeté-
