A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
51 közösséget vállaljunk egymással. Aki testileg vagy pszichikailag erősebb, viselje gondját a gyengébbnek; aki pedig fogyatékos testben erős lelket és gazdag kegyelmi adományokat visel, az legyen támasza a természetes kincsekben talán gazdag, de lelkiekben fogyatékos testvérének. 1987. március 21-én II. János Pál pápa lourdes-i betegek és betegápolók egy csoportjával találkozott. „Ti, akik szenvedtek, és akik közel vagytok a szenvedéshez, jobban megértitek, hogy az egész emberi történelem mennyire a Kálvária tengelyén forog, ahol Jézus Krisztus, az Isten Fia keresztre feszítve meghal a világ megváltásáért. Az egész emberi tudomány felfedezéseivel és technikájával kétségtelenül előbbre viszi az emberiséget, de a Kálváriát ki nem küszöbölheti. . . Lourdes üzenete az üdvözítő szenvedés üzenete. Bernadette, a látnok tökéletesen megértette ezt. Attól a pillanattól kezdve szintén megértették ezt a szenvedők megszámlálhatatlan sokaságai, azok, akik elmentek a massabielle-i barlanghoz, hogy békét és vigasztalást kapjanak, megerősítést szenvedéseikben Mária mellett a keresztre feszített Krisztussal. Megértették azok is, akik a klinikákon, kórházakban, öregotthonokban ott vannak a betegek, öregek mellett, mindig jók és türelmesek, megértőek, nagylelkűek, törődnek szenvedő testvéreikkel. Mert magasztos és titokzatos isteni terv teljesedik be a történelemben; ennek a tervnek mi mindnyájan főszereplői és felelősei vagyunk."
