A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

508

De jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak. (2. szakasz)

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének (3. szakasz)

S lennék valakié,

Lennék valakié. (4. szakasz)

Mit tegyen, aki nem a 4. szakasz után kötött házasságot, vagyis ilyen szempontból nem teljesen volt érett a házaséletre? Érlelje meg önmagát, esetleg társát is a házasságon belül. Ezek azok a mozzanatok, amelyek meglétét ki kell próbálni házasságkötés előtt, és nem az, hogy szexuálisan összeillenek-e a házasulandók.

,, Vegyek hát zsákbamacskát?” — teszik fel sokan és őszintén a kérdést. Legyen szabad H. O. Wölber protestáns püspök szavaival válaszolni erre a kifogásra. Egy fiatal barátjának írta ezzel kapcsolatban: ,,Egyáltalán: macskát akarsz venni magadnak? Nem sokkal inkább egy szeretetreméltó embert akarsz kiválasztani? A házasságot nem lehet kipróbálni. A házasság egyszerűen van, és vagy megállód benne a helyed, vagy sem. Az, hogy egymásnak valók vagytok-e, nem dönthető el néhány óra vagy nap alatt. Nemiség tekintetében minden érett ember összeillik, éppen azért, mert nem tekintik egymást kísérleti területnek, hanem csak akkor engedik meg maguknak a nemi kapcsolatot, ha megvan köztük a teljes odaadás. Ha egy pár nem illik össze — erről sok szó esik —, legtöbbször éppen annak az eredménye, hogy a házasság előtt vagy alatt nem vették komolyan magát a házasságot. Az összeillést éppen a kipróbálás révén veszélyeztethetik a legjobban. . . Gyereket sem lehet előbb próbaképpen világra hozni, hogy meglássuk, jó apa válik-e belőlünk. Magunk sem születhetünk meg próbaképpen, hogy lássuk, tetszik-e nekünk az emberi élet. Akik próbaházasságról regélnek, azoknak be nem vallottan mechanikus és állati elképzelésük van az emberi életről. . . Végül azt se felejtsük el, hogy éppen a házasságra történő érés idején lényegesen változhat elképzelésünk a hozzánk illő partnerről.”

Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, eszközre van szüksége: gyalura, ekére.

(A. Saint-Exupéry)