A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

504 zött a magyarságot és az emberiséget. Megvalósulásához a „cél vilá­gos, de hangyaszorgalom kell a szalmaláng leküzdésére és a minden­napok kitartása”. Jelenleg a szabad világ öt cserkészkerülete tagjainak létszáma kb. 6000, és ezek mind jól beszélnek magyarul. Ez lesz az új elit, amelyik kultúránk, történelmünk, földrajzunk, folklórunk ismereté­nek felhasználásával elhivatottan fogja szolgálni a magyarságot befo­gadó hazájában. Nevelőik már csaknem valamennyien a középkor- osztályhoz, vagy a 18—24 évesek közétartoznak. Tökéletesen beszé­lik az ország nyelvét, melynek polgárai. Ami pedig a legfontosabb, ismerik a dialektikájukat. Tudják, miként kell kortársaiknak a cá­folhatatlan igazságokat tudomásukra hozni, hogy azt hitelt érdemlő­en elfogadják. Ez az ő jövőt építő feladatuk, melyet mi mind a mai napig nem tudtunk megvalósítani. Cserkészeink nagy tapasztalatú - a politikát messze elkerü­lő — vezetői felismerték ezt a realitást, és bizonyosak lehetünk ab­ban, hogy az általuk felnevelt fiatalság, amely nem a konyhanyelvet beszéli, hanem az irodalmi magyart, amihez befogadó hazájának mű­veltségét szerezte meg tanulmányai során, hivatottan fogja hirdetni fajtánk igazságait és képviselni azt, akár a középső, akár a legmaga­sabb társadalmi vagy közéleti pozícióban lesz is. Ezért pedig a közö­nyösséget megvető szüleiken kívül cserkészvezetőiknek tartoznak há­lával az egész magyarsággal együtt. Az alapító 1920-ban félreérthe­tetlenül kijelenti: „A cserkész minde­nekelőtt hívő: elvetek minden cserké­szetet, amelynek nem a vallás az alap­ja". Nem nehéz belátni, mi indította Baden-Powellt, ezt a minden ízében gyakorlati nevelőt a vallásnak ilyen e- rőteljes hangsúlyozására. A cserkészet mélységesen komoly jellemnevelő mun­kára vállalkozik. Aki komoly jellemne­velő munkát akar végezni, annak min­denekelőtt egészen határozott, minden következményt levonó és félreértést nem tűrő erkölcsi meggyőződésre van szüksége. Csak így élhet a lelkében igaz jellemideál, amelyre nevelni akar, és csak így lehet maga is jellem, már pedig jellemnevelő hatásra csak egész jellem képes. ...A vélemények, a nézetek nem adnak erőt, akinek csak vélemé­nyei vannak, az ma így gondolja a dol­gokat, holnap amúgy, ma ez látszik e- lőtte természetesnek, célszerűnek, jó­nak, holnap amaz. Szilárdságot, egysé­get, következetes erőt csak meggyőző­dések, változhatatlan elvek, nem tő­lünk függő, de föltétien érvényes dog­mák adnak, már akár vallás, akár filo­zófia, akármi más is adja őket. Alku- vást nem ismerő, abszolút érvényű, sem az értelem öncsaló rabulisztikáját, sem az érzelem, a szenvedély, az ösz­tön elködösítő félhomályát meg nem tűrő erkölcsi dogmát, vagyis elvet nem ad más, csak a vallás. Ezért nem lehet nevelni vallás nélkül. (Sík Sándor, 1930)

Next

/
Oldalképek
Tartalom