A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
476 Ön mint első aláíró támogatja, és egy levelében is a kezdeményezők mellé állt. Ez azért is jelentős, mert vannak, akik egy ún. „illegális egyház” akciójáról beszélnek. Beszélgetésünk elején említette, hogy a felvetett kérdésekről tárgyalások kezdődtek a felek között, tehát az „akció” még nincs lezárva. Mi az, amit a jelenlegi helyzetben el tud mondani a magyar katolikus olvasóknak? — A petíciót a morvaországi világi hívők kezdeményezték, akik a katolikus egyház tagjai. En mint főpásztoruk álltam melléjük. Eddig semmilyen hivatalos válasz nem volt a kérésekre, helyi szinten azonban voltak beavatkozások. Ide a hivatalomba a mai napig (április 15-ig) 450 ezer csatlakozó aláírás érkezett az ország minden részéből. Az egyház 99%-át világiak alkotják, ezért fontosnak kell tartani a kezdeményezésüket. A tavalyi szinódus éppen a világiaknak az egyházban betöltött szerepét vizsgálta, közvetve talán ennek is hatása volt a kezdeményezőkre. A petíció pontjai a katolikus egyház álláspontját fejezik ki. — Miben látja az állam és az egyház közötti feszültségek okát? — Minden feszültség abból származik, hogy az állam úgy kezel bennünket, mintha az egyház állami egyház lenne. Mintha nem akarnák tudomásul venni, hogy a katolikus egyház feje a római pápa. — Önt a világban a nemzetközileg is jelentős egyházi vezetők közé számítják. Befejezésül meg szeretném kérdezni, hogy milyen kapcsolatai vannak érsek úrnak a világegyház távolabbi részeivel? Es vannak-e magyar kapcsolatai? — Utazni sajnos életkorom és elfoglaltságom miatt csak Rómába tudok,ahova hivatalos ügyek szólítanak. Nincs sem segédpüspököm, sem titkárom, így magam intézem az érsekség adminisztratív munkájának jelentős részét. Ebben csak az a pap segít, akivel az előszobában találkozott. Ő a város egyik plébániájáról jár fel szabadidejében. Ami kapcsolatom van, az a római központot leszámítva néhány szomszédos ország püspökeinek, közöttük a berlini Meisner bíborosnak a látogatásaira korlátozódik. Magyar püspökkel még csak Rómában találkoztam. Utoljára egyébként 1938-ban jártam Magyarországon, az akkori Eucharisztikus Világkongresszuson. Érzem a magyar egyház szolidaritását és örülnék az onnan jött látogatóknak is. — Üzenetét odahaza nem fogom elhallgatni. Köszönöm a beszélgetést. — „Dicsértessék a Jézus Krisztus” - mondja magyarul a búcsúzó szavakat a bíboros.
