A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
467 NAGY ANZELM DALLASI APÁT (1915-1988) Nagy Anzelm apát 1915. február 2-án született az észak-magyarországi Buják községben. A keresztségben a Sándor nevet kapta. Iskoláit a ciszterci rend egri gimnáziumában kezdte el, majd a rend budai Szent Imre Gimnáziumában érettségizett. 1934-ben lett ciszterci novicius Zircen, ekkor kapta az Anzelm nevet. A teológiát Rómában az Angelicumon, a domonkosok pápai egyetemén végezte. 1941-ben szentelték pappá. A doktori címet 1942-ben nyerte el. Doktori értekezését, amelyben III. Ince pápa ,,De miseria humanae condicionis” c. müvének kritikai kiadását készítette el, a szakkönyvek mind a mai napig idézik. Tanulmányai végeztével káplánként működött Előszálláson, s ott a rend anyagi javainak kezelésében is segédkezett. A háború után elöljárói külföldre küldték, hogy a rend otthoni feloszlatása esetén a Nyugatra kerülő magyar rendtagok számára otthont készítsen elő. 1946-ban érkezett az Egyesült Államokba, ahol először a Spring Bank-i (Wisconsin) ciszterci kolostorban élt. Közben a milwaukeei Marquette Egyetemen oklevelet szerzett matematikából. 1953-ban Nyugatra került rendtársai élén mint azok perjele; új kolostor alapításába kezdett. Céljuk az volt, hogy a magyar ciszterciek tanító-szerzetesi munkáját folytathassák. így jutott kapcsolatba Thomas Gorman dallasi püspökkel. Az ő kérésére a magyar ciszterciek 1955-ben Dallasban telepedtek le, s az ott induló katolikus egyetem (University of Dallas) megalapításában fontos szerepet vállaltak. 1962-ben a kolostor nyolcosztályos középiskolát indított (Cistercian Preparatory School). Mind a kolostor, mind az iskola felépítését Anzelm apát úr legfontosabb életfeladatának tekintette. 1963-ban a dallasi ciszterci monostort a Szentszék apátsági rangra emelte. A közösség Anzelm perjel urat választotta meg első apátjának. 1975 után, a rend új szabályzatának életbelépésével, Anzelm apát urat rendtársai két hatéves időszakra megerősítették ebben a tisztségben. 1988 húsvétján vonult vissza a kolostor vezetésétől (lásd: A Szív 1988, 382). Ez év májusában a dallasi katolikus egyetem díszdoktori címet adományozott neki. Közvetlenül ezután betegedett meg. Tudta, hogy állapota gyógyíthatatlan; a közeledő halál tudatát nagy türelemmel és megadással hordozta. Az irgalmas nővérek dallasi Szent Pál-kórházában kezelték; ott is halt meg 1988. augusztus 5-én. Életét mindenkor a kötelességtudat, a feladatok áldozatos vállalása és kitartó végrehajtása jellemezte. Egyházát és rendjét maradéktalanul szolgálta. (Daliásból származó nekrológ) + I
