A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

447

MÚLT ÉS JELEM

Németh Zsuzsa

P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938)

X.

A lelki vezetés művésze

„Mindent Isten nagyobb dicsőségére!" — a Jézus Társaság jelszava. S mi szolgálná jobban Isten dicsőségét, mint ha minél több lelket vezetünk el Hozzá, életünk példájával, tanítással, szóban, í- rásban, imával, a szeretet tetteinek életével.

P. Bíró élt mindezzel a lehetőséggel. Lebilincselő egyéniségéből Istenbe kapcsolódó meleg szeretet áradt, vonzotta az embereket. Kitűnő szónok volt, mestere annak, hogy a megszokott igazságokat időszerű, a mindennapi élethez kapcsolódó módon állítsa hallgatói elé. Köteteket tesznek ki reánk maradt írásai.

Száraz statisztikai adatok szerint például az 1913-as esztendőben több mint tizenhétezer gyónást hallgatott meg, 209 előadást tartott, két nyolcnapos és tizenkét háromnapos lelkigyakorlatot adott. De ki tudja, mennyi volt a személyes beszélgetések száma. S hány éven keresztül dolgozott idejét, erejét nem kímélve a lelkekért. Ha szemrehányást tettek neki, miért nem pihen, mikor beteg, ez volt a felelete: „Mert emberek élnek a földön, s azoknak halhatatlan lelkűk van."

Legfőbb nevelési eszköze a gyóntatás volt. Mélyen átérezte, milyen csodálatos, természetfeletti munkát végez Isten a lelkekben, s hogy ehhez az ő emberi munkáját használja fel, az ő szavain keresztül nyernek bocsánatot, kerülnek egyre közelebb Teremtőjükhöz.

Mindig gondosan vigyázott rá, hogy valóban eszköz maradjon, hogy azon az úton segítse előre a lelket, amelyen Isten akarja azt vezetni. Ha a gyónó szövegezéséből nem derült ki, mi ez az út, érdeklődött, nincs-e valami kérdeznivalója; ő is tett fel kérdéseket: Szereti-e