A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

Ács Antal

VASARWAPI SOUDOLATOk:

November 6 - ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP

A SZEGÉNY ÖZVEGY KRAJCÁRJA

A szentmise olvasmányai:

1 Kir 17,10-16; Zsid 9,24-28; Mk 12,38-44.

Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című verséről tudjuk az irodalomtörténetből, hogy elsőnek ez a két sora született meg: „Herva- dása liliomhullás volt, /Ártatlanság képe s bánaté." Ez a két sor csengett a költő lelkében, s köréje épült ki fokozatosan az egész költemény. Irodalomkritikai kutatások hasonló dolgot állapítottak meg a mai ószövetségi olvasmányról és a mai evangéliumról. A szareptai asz- szonyról szóló elbeszélés egy prófétai szó körül bontakozott ki: „így szól Jahveh, Izrael Istene: Nem ürül ki a lisztes fazék, és nem apad el az olaj korsó, míg esőt nem ad Jahveh a föld színére." Az evangéliumi szakasz pedig két hagyományból olvad össze, egyrészt az „özvegy" kulcsszó, másrészt a kontraszthatás kristályosító befolyásával. Az ilyen irodalomkritikai szempontok ismerete gyakran elősegíti a Szentírás teljesebb megértését. Érdekes még azt is észrevenni, hogy amikor Márk a görög leptont (fillért) a római kvadránssal (krajcárral) magyarázza, elárulja, hogy nem hellenista, hanem inkább római műveltségű olvasóknak ír.

Az evangéliumi tanulságnak nyilván van társadalmi kicsengése: minden keresztény közösségben, az apostoli nemzedéktől

kezdve a világ végéig, fennáll a gazdagok és szegények ellentétének kísértése, a farizeus lelkületű gazdagok megvető és elnyomó magatartá441