A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
438 Bódis-Kiss Gabriella IMAÉLETÜNK Mi az ima? A lelki élet tudósai azt mondják, hogy az ima párbeszéd Istennel. Kérdés: Megpróbált-e már valamelyikünk párbeszédet folytatni olyan személlyel, akiről nem tud semmit, vagy csak nagyon keveset — azt is hírből —, de a kapcsolat fenntartása végett föl kell hívnia telefonon? Jelen pillanatban ilyen esetet élek, ahol én fenn akarom tartani a kapcsolatot; de akárhányszor felhívom az illetőket, párbeszédről szó sincs. Ez abból kifolyólag van így, hogy csak hallomásból ismerem őket; nincs olyan közös élményünk, amely kiindulópontja lehetne a párbeszédnek. Hadd mondjam el röviden a történetet. Beszéd és párbeszéd Egyik kedves betegem, Mónika szülei múlt év augusztus 30-án költöztek ide Torontóból, hogy egyetlen beteg lányuk közelében lehessenek, miután a papája nyugdíjba vonult. Másfél hónapja voltak csak montreali lakosok, amikor Mónika visszaadta lelkét a Teremtőjének. Fájdalmukat és egyedüllétüket teljes egészében át tudtam élni, mivel én is nemrég mentem át ugyanezen a szenvedésen. Egyrészt emiatt, másrészt mivel megígértem Mónikának, gyakran felhívom ő- ket. Igen ám, de nem tudtam jóformán semmit se róluk; egyetlen közös élményünk Mónika betegsége volt, amiről lehetőleg nem akartak beszélni, és én ezt a szándékukat tiszteletben tartom. A telefonálások az elején kizárólagosan az én locsogásomból álltak. Mónika szülei nagyon zárkózott emberek; soha egy személyes kérdést föl nem tesznek; tehát én sem merek, és még most is arra alapozva közeledek hozzájuk, amit róluk Mónikától hallottam. így nagyon nehéz a párbeszéd, de lassan-lassan kezd kialakulni egy kissé melegebb kapcsolat. Életem első 50 évében ugyanúgy viselkedtem Istennel szemben, ahogy most Mónika szüleivel. Csak hírből hallottam Istenről és Jézusról a prédikációkban; hittem, hogy létezik, és imádkoztam Hozzá, de nem volt meleg kapcsolatunk, mert nem volt közös élményünk, nem ismertem Öt érzelmeimben. Ugyanaz volt a helyzet, mint az elején Mónika szüleivel: imáimban annyit locsogtam, hogy meg se hallottam az Úr finom, halk hangját. (Mert az Úr csendben beszél.) Az
