A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

426 Somfai Béla MAGZATELHAJTÁS: POLITIKAI DILEMMA ÉS ERKÖLCSI KÉRDÉS KANADÁBAN - III. a) Kulturális elfogultság Amíg a terhességgel kapcsolatos nehézségek mögött a közvéle­mény veszélyeztetve csupán csak egy személy „élethez, szabadsághoz és biztonsághoz” való jogát látja, addig ennek a leszűkített értelem­ben vett szabadságjognak a biztosítása fogja a magzatelhajtás lehető­ségeinek kereteit meghatározni. A mi liberális és erősen individualista kultúránk ugyanis csak egy elvet hajlandó elfogadni az igazságos tár­sadalmi rend alapjául: azt az egyéni jogot, hogy minden személy sza­badon, lehetőleg korlátozás nélkül és másoktól függetlenül érvénye­síthesse érdekeit. Az abortusz lehetővé — de nem kötelezővé - té­tele tökéletes összhangban áll ezzel az alapelvvel. A magzatelhajtásra késztető vagy kényszerítő körülmények fel- ismerhetetlenek és meg nem értettek maradnak ennek a felfogásnak a keretei között. Ebben az ideológiai összefüggésben a magzatelhaj­tás a „terhesség biztonságos megszakítását”, vagy egyszerűen a „méh kiürítését” jelenti. Annak véres és erőszakos jellege megemlíthetetlen ízléstelenségnek számít. Az a megállapítás pedig, hogy értelmezésé­től függetlenül az eljárás a magzatnak az anyaméhen kívüli elpusztí­tása, elfogult és erősen sértő kijelentés. Ennek a liberális ideológiában gyökerező felfogásbeli torzításnak a hatóereje gyakorlatilag megszab­ja a magzat törvényes védelmének lehetséges határait a demokratikus társadalmi rend keretei között. Ez a sajnálatos tény jelöli meg a ke­resztény közösség feladatainak kezdőpontját. b) A keresztény társadalomfelfogás alapja A magzatelhajtásról kialakított álláspontunk a ,.közjó” hagyo­mányos felfogásában gyökerezik. E meggyőződés szerint a társadal­mi rend alapját az egyéni és közösségi érdekek szétválaszthatatlan és egymást kölcsönösen kiegészítő kapcsolata adja meg. Egyik érdek megvalósítása feltételezi a másik megvalósulását. Kikerülhetetlen el­lentétek esetén kölcsönös engedmények biztosítják a lehető legna­gyobb mértékű tökéletességet a közösség és tagjai számára. Mindez hozzátartozik az emberi létezés természetéhez egy olyan tökéletlen világban, amiben a közösségi és egyéni jólét biztosítása szabad, de bűnös emberi közreműködéstől függ. E meggyőződés szerint az „anyát" (nem a terhes nőt) és „gyer­mekét” (nem a foetust) emberi lények közösségének kell tekinteni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom