A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
398 ÉS JELE Németh Zsuzsa P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938) IX. A Jézus Társaság hű fia A Jézus Társaság szellemét alapítójától, Loyolai Szent Ignáctól nyerte. Ignác lovag volt, Jézus lovagja. Katonaéletéből jól tudta, hogy a közös célért harcolók fegyelmezett engedelmességgel érhetik csak el céljukat. A közös ügy: Krisztus követése, szolgálata, országának terjesztése. Erre szenteli a jezsuita egész életét. Krisztus zászlaja alatt küzdve imádkozik, apostolkodik, terjeszti a hitet, hirdeti az igét, tanít, lelkigyakorlatot ad; imájában, munkájában az Úr Jézust mintázva. A rend alkotmányának jellegzetes vonása az engedelmesség hangsúlyozása. Ezt emeli ki a negyedik fogadalom is, mellyel teljes készséggel Krisztus földi helytartója, a római pápa rendelkezésére bocsátja magát a Társaság. Az engedelmesség, úgy tűnik, nem a mai kor erénye. Sokan úgy vélik, hogy ellentétben áll az emberi méltósággal, sérti az emberi szabadságot. Pedig alárendeltség, engedelmesség nélkül pusztán emberi szemmel nézve is felborul a családi és társadalmi élet, a törvényes rend élete. Minden államhatalom megköveteli, hogy polgárai betartsák tövényeit, rendeletéit, s bünteti, ha megsértik azokat. Betartják az emberek a közlekedési rend szabályait is, tudva, hogy azok a közlekedés biztonságával saját érdekeiket is szolgálják. Az isteni Szeretet parancsai, kívánságai az örök boldogság felé vezető utat jelölik. Az ember akkor „jár legjobban”, ha készséges engedelmességgel követi Isten akaratát. De honnét ismerheti fel, mit kíván tőle az Isten? Kinek tartozik engedelmeskedni? — A gyermek szüleinek, a társadalom tagjai feletteseiknek, a szerzetes elöljáróinak. A szerzetes engedelmessége, hasonlóan a felnőtt ember engedelmességéhez, nem „vak" abban az értelemben, hogy szolgai módon mindenre „igen"-t mondana. A Jézus Társaság szabályainak szelleméMÚLT