A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

372

Lafrancó Margit jellemzése nem lenne teljes, ha külön nem említenénk meg Jézus Szíve iránti nagy szeretetét, amit édesapja felajánlása indított el, és P. Bíró erősített meg benne. Az Ö szentséges Szívén keresztül szerette a kicsinyeket, szegényeket, betegeket. Ö tanította meg, hogy irgalommal legyen a hibázókkal, bűnösökkel szemben. Az iránta való szeretet késztette őt az állandó önmegtagadásra, a vezeklések különböző gyakorlataira amelyekben P. Bírónak kellett őt fékeznie. Ugyanezen buzgóságból ajánlotta fel életét engesztelő áldozatul hazája és a Társaság bűneiért, megerősítve, tudatosítva a Társaságban előírt szokásos eskü szellemében.

Áldozatát az Úr el is fogadta. 1945. január 3-án bombatalálat érte a központi házat, és halálosan megsebezte az akkor 53 éves Lafrancó Margitot, a Jézus Szíve Népleányai Társasága általános főnöknőjét, P. Bíró lelki hagyatékának letéteményesét, terveinek gyakorlati kivitelezőjét. Eszméletét nem nyerte vissza, és január 5-én visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

P. Csávossy Elemér, S.J., P. Bíró után Margit gyóntatója, így emlékezik meg róla: „. . . a magyarországi Jézus Szíve-tisztelet történetében külön helyet érdemel Lafrancó Margit, mint a Szent Szív igen nagy tisztelője és apostola. Méltán sorolhatjuk őt a magyar haza lelki kiválóságai, a „szent” magyarok közé."

Szabó Ferenc

REPÜLÉS - ZUHANÁS

Van úgy hogy nem jön szememre az álom virraszt az éber öntudat — halálom elképzelem ilyenkor kétkedőn magamra húzva fehér lepedőm.

Gyakran repültem álomszámyakon a táj felett lebegtem vagy a vágy a nap felé röpített Ikárusz nyomán.

Ki ad nekem ezüstös galambszámyakat? kérdeztem rég mikor még ifjú voltam.

Ki ad nekem bizalmat hogy majd beugoijam a mélységbe mely ott tátong alattam? ezt kérdezem most bizalmat tanulva.

Mikor hagyatkozom hát rá az Úrra?

(Halálom ez lesz: beugróm a mélybe és ráesem az Isten tenyerére).