A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
351 boltot nyitják, kopogjanak koporsóján, s akkor ő örömében megfordul. Munka közben sem szabad magukra hagyni az embereket. Miért ne volna lehetséges, hogy alapítandó intézményének egyes tagjai be- állnának gyári munkásnak? Vagy gyári munkás miért ne léphetne be az intézménybe úgy, hogy továbbra is munkahelyén marad, s apostol lesz munkatársai között? — Fontos hivatali állásokban is dolgoznak már nők. Miért ne volna lehetséges, hogy egyik-másik tag beáll hivatalnoknak? Ha okos és ügyes, elérheti, hogy bizonyos idő múlva az üzemben vagy községben észrevétlenül diadalra juttatja a saját krisztusi és szociális felfogását, világnézetét. Ha ezeken a fontos területeken való apostoli munkáról nem akarnak lemondani, akkor P. Bíró intézményének szakítania kell a hagyományos szerzetesi életmóddal. Nem írhat elő kötelezően szoros értelemben vett szerzetesi egyenruhát, s a tagok egy részének le kell mondania az együttélés boldogságáról is. Családjuk körében kell ma- radniok, vagy akár egyedül lakniok. Ennek megvannak a hátrányai, de nagy előnye, hogy közvetlen közelről gyógyíthatják a modern és beteg családot. A közszellemet alakító és irányító tényezők közé tartoznak a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok, melyek fenntartás nélkül Krisztus szolgálatába állítják az embert. P. Bíró úgy látta, hogy ma, amikor a nőknek akkora befolyása van a családban és a társadalomban, intézményének céltudatosan fel kell karolnia a lelkigyakorlatok széleskörű elterjedését a nők körében is. Alapos kiképzés után a tagok maguk is adhatnának ilyen lelkigyakorlatokat. Férfiaknak meg szervezhetnének, gondoskodva papi vezetőről. — Lelkigyakorlatos házat kellene építeniök. Mennyi áldás szállna innen az egész országra... Nem feledkezett meg P. Bíró az ország határain kívül élő testilelki szegényekről sem. A pogány missziók, főleg Kelet népe lebegtek szeme előtt. Intézményének ezekhez is küldetése van. Eddig a misz- sziók szinte teljesen az anyaország anyagi támogatástól függtek. Magában a misszióban kellene a hithirdetés anyagi feltételei megteremteni. Milyen alkalmas volna erre a tervezett intézmény programja. A Jézus Szíve Népleányai Társasága így lassan bonatkoztak ki P. Bíró lelki szemei előtt egy új vallásos társaság körvonalai. Nem csodajelre vagy egyenesen mennyei figyelmeztetésre fogott az alapításhoz, hanem az élettapasztalat szinte kényszerítő sürgetésére.
