A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
2 LELKISÉG Békési István FEBRUÁRI IMASZÁNDÉKOK ÁLTALÁNOS:... a terror áldozataiért és a terroristák megtéréséért Kétféle áldozatai vannak a terrorizmusnak. a) Azok, akik közvetlenül elszenvedik a terrorista tevékenységek következményeit: a túszok, a megcsonkítottak, az elrablás lelki megrázkódtatásait viselők, a meggyilkolt és az életben maradt áldozatok családtagjai. Számukra azt kérjük, hogy legyen elég erejük megtépázott életük újraépítéséhez, hogy hitüket a semmi mással össze nem hasonlítható szörnyű élmény ne oltsa ki, hanem erősítse, hogy közösségeikben határtalan megértésre és befogadásra találjanak, és hogy szívükben meggyökerezzen a teljes megbékélés csírája, a megbocsátás. b) Sokkal többen vannak a terrorizmus közvetett áldozatai: mindazok, akiket a terrorizmus következtében hatalmába kerít a félelem. Gondolataikat, döntéseiket, magatartásukat a félelem uralja. Valószínűleg ezek közé tartozunk a legtöbben. Amikor a félelem keltette negatív indulatok határozzák meg az ember cselekvését, akkor a terrorista tevékenység elérte célját. Az ilyen áldozatok számára azt kérjük, hogy úrrá legyenek bénító félelmükön, és vállalják a szükséges kockázatokat; hogy bizalmukat az egyetlen abszolút Személybe, a határtalan biztonság Forrásába helyezzék; hogy Isten kegyelmével fölébe kerekedjenek az elbátortalanodásnak, a haragnak, a gyűlöletnek, a bosszúvágynak. Imádkozni a terroristák megtéréséért? teljesen reménytelen ügynek tűnhet. Istennél azonban a megtérés sose reménytelen és lehetetlen; a Barátainknak c. Szív-melléklet 1987-es kiadásában a 25. lapon kezdődő cikk bizonyítja, hogy terroristák megtérése igenis megtörténik. Most nézzük a kérdést az imaapostolság szempontjából. Fagyos logika irányítja a terrorizmust: megfélemlíteni a lehető legtöbb embert és a lehető leggyakrabban, és ilyen módon ellenállhatatlan nyomást gyakorolni a társadalomra és az államhatalomra. A célkitűzések nagyon különfélék, nem mindig elvetendők (olykor önma-
