A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

27

T.P.

GRATULÁLUNK AZ ÚJ FOGADALMASNAK

Előbb-utóbb pirosbetűs ünnep lesz november 15-e. Vagy ha nem is mindenütt és nem is egészen piros, de mindenképpen jeles napnak fogják elkönyvelni a rendtestvérek 1987-nek ezt a szép késő őszi vasárnapját. Hosszú-hosszú évek óta ugyanis rendtartományunkban először tette le egyszerű, de örök fogadalmait a próbaévek után egy testvér novicius, Novák Vince. De ne vágjunk a dolgok elejébe, hisz hosszú volt az út idáig.

Vince 1944-ben született Bácskában. Mint legidősebb testvérnek ötük közül, bizony kijutott a része a ház körüli munkákból. De azért időt szakított arra, hogy egy hitoktatói tanfolyamot elvégezzen. Ezt aztán kamatoztatta is több mint tíz éven át az egyik helybéli

plébánián. Jezsuitákkal először 1970-ben találkozott egy népmisszió alkalmával. Azonban még sok víz lefolyik a szőke Tiszán, mire 1985. október 24-én megérkezett a torontói Szent Imre Noviciátusba. Ha eddig sokat is kellett várakoznia, itt aztán repült az idő. Egyszerűségével, kedves alázatosságával sokakat megnyert Vince, így aztán mindenki — de minden bizonnyal mégis az ő - legnagyobb örömére a két év elteltével a fogadalmakhoz járulhatott.

A nagy eseményre a torontói Szent Erzsébet-templomban került sor a délutáni, ünnepi szentmisében. Vince olvasta az első olvasmányt. A homiliát a bácskaiak nagy barátja, P. Békési István jezsuita atya mondta. Ezután a főcelebráns provinciális atya és a két koncelebráló atya elé térdelt Vince, s határozott hangon fogadta, hogy a szegény, tiszta és engedelmes Jézust akarja követni egész élete folyamán. A szentmise végén szinte ellepte Vincét a barátok, ismerősök és a hívek gratuláló sora. A legkedvesebb és talán a legmeghatóbb az volt, amikor egy volt hittanos diákja köszöntötte a friss fogadalmas jezsuitát. Ám ezzel még korántsem volt vége a napnak. A templom dísztermében már terítve voltak az asztalok, hogy megünnepeljük a templom védőszentjének, Szent Erzsébetnek az ünnepét. Az csak természetes, hogy Vincét itt is külön szeretettel fogadták és köszöntötték.

P. Nagy az új fogadalmassal