A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

251

Evilági életünkhöz hozzátartozik a munka; azért dolgozunk, hogy éljünk; vagy, mint Szent Pál mondja: aki nem dolgozik, az ne is egyék. De hozzátartozik a pihenés és az édes semmittevés is, amely felüdít, és alkalmat ad arra, hogy a hajszából kiemelkedve előízét kapjuk az örök boldogságnak.

Nem könnyű átváltani a hajszából az édes semmittevésbe. Ennek egyik oka lehet a tudatos vagy tudat alatti kísértés, hogy a vakáció időpocsékolás, az időpocsékolás viszont bűn. Van bűnös és van áldásos időpocsékolás. Ha a bűnös semmittevés kísértése nem múlik el, gondoljunk a jó Pásztorra, aki megjelenik a mai olvasmányokban. Ő azt akaija, hogy valóban, a szó legnemesebb értelmében emberek legyünk. Ehhez az emberséghez hozzátartozik a becsületesen végzett munka, de hozzátartozik a testet-lelket felüdítő pihenés, amely lehet sokféle, többek között édes semmittevés is.

Július 24 - ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP LELKI ÉHSÉG

A szentmise olvasmányai:

2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15.

Az éhség jó étvágyat csinál; de ha valaki sokáig éhezni kényszerül, lázadóvá lesz. Az éhség félelmetes romboló erő. Gondoljunk csak vissza a háborús idők sok éhezésére. Akik nem éltékát azokat az időket, nem értik, hogy miért beszélünk róla olyan titokzatosan, mintha félnénk, hogy visszajönnek azok a napok. Talán ez az éhségtől való tudatos vagy tudat alatti félelem fordítja figyelmünket ma a csodálatos kenyérszaporításra, olyannyira, hogy minden más szempontról megfeledkezünk. Például, felmerült-e bennünk a kérdés, hogy miért követte a tömeg Jézust a pusztába?Nem a fizikai éhség motiválta őket, mert nem tudták, hogy kenyeret ad majd nekik. Mi késztette őket arra, hogy mindenről megfeledkezve étlen-szomjan kövessék Jézust?

Az elkövetkező vasárnapokon János evangéliumának 6. fejezetét olvassuk; a fejezet bevezető eseménye a kenyérszaporítás, és azt követi egy hosszú vita az Elet Kenyeréről. Ebben a kafamaumi vitában Jézus figyelmezteti hallgatóságát: ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.” (27. vers.) Ebből is nyilvánvaló, hogy Jézus többet akart, mint egyszerűen jóllakatni a tömeget. Egy más éhséget is le akart csillapítani.