A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

223

Béky Gellért

JAPÁN JEGYZETEK - III.

Egy apáca naplójának margójára

Egyik nap váratlanul egy könyvet kaptam postán Észak-Japánból. Az íróját eddig csak telefonon át meg egy-két levélből ismertem. Szerzetesnővér, tanárnő egy nagy leányiskolában. Ö az többek közt, aki a magyar Örsy László barátom jól ismert angol nyelvű könyvét (,,Open to the Spirit”) japánra fordította. Azóta még két kisebb könyvecskéjét is kiadta japánul.

Nos, az említett japán könyv címe: „Súdódzso nyikkí'. Magyarul: ,,Egy apáca naplója”. Eléggé fanyalogva vettem a kezembe a könyvet: biztos valami jámborkodó utánzatról van szó, gondoltam. De mivel úgy kaptam, kénytelen-kelletlen belelapozgattam. Hátha megkérdezi majd a következő levelében Imaizumi Hinako (így hívják a nővért), hogy tetszett a könyve. S akkor szégyenszemre azt kelljen válaszolnom: még nem olvastam.

Azonban alighogy elkezdtem olvasni az ízléses kiállítású, égszínkék borítójú könyvet, valami kellemes, jó érzés lett úrrá rajtam. Hiszen ez nem is olyan rossz! Sőt, azon vettem észre magam, hogy kimondottan élvezettel olvasom a könyvet, és alig vártam már, hogy szabad időmben folytassam ott, ahol előtte való nap abbahagytam. Az egyik legjobb vallásos könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Pedig csak napló, egy év naplója. De annyi tartalom, annyi szeretet, apró megfigyelés, annyi mélység és annyi emberiesség meg ragyogó humor van ebben az alig 200 oldalas naplóban, hogy kedvem támadt ilyen stílusban feldolgozni és megörökíteni az én japán élményeimet is.

Meg kell hagyni, Imaizumi Hinakónak igazi írói vénája van! Pedig ez még csak a második könyve (a fordításokon kívül). Végül is én kezdtem ajánlani a könyvet másoknak is. A hatás nagyobb volt, mint gondoltam: idősebbek, fiatalok, férfi és nő egyaránt dicsérte. Ami pedig nagy szó egy szerzetesnő könyvénél! Azt meg csak úgy mellesleg fűzöm hozzá: a könyvet egy protestáns kiadó jelentette meg!

Örsy Laci barátomról több helyen is szó van a Naplóban. „O” páter alatt őt kell érteni. A japánok nem tudják kimondani az „ö" hangot, ezért „Orsí'-nek írják és mondják. Mint mondom, csupa élet, csupa hit, csupa napsugár ez az érdekes könyv. Pedig nem történik benne semmi sem; de a gyerekek, a szülők, a tanárok, az emberek, a természet élnek, beszélnek. Nem is annyira a tartalom a nagyszerű