A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

200

megfigyeléseink rendjét („ugyan, ki foglalkozik a gyenge, jelentéktelen dolgokkal?”). Aztán a második lépésben hirtelen új utat nyit az Űr: a fejlődés, a remény, a bizalom útját. Es ez nem más, mint Isten Országa, ami ugyan már itt van (hiszen Jézus eljövetelével a világ elindult a beteljesedés felé), de még sincs itt (mert még úton vagyunk).

Igen, Isten Országáról és annak titkáról van szó! A titokról, ami a kicsiség titka is egyben, s amiről nagyon sokat tudunk már, de amit mégsem tudunk pontosan, éppen azért, mert titok ... A „dolog hogyanja” hiányzik! . . . Mert Jézus csak annyit mond .„hasonlít a mennyek országa” — de azt nem mondja meg, hogyan történik a kicsinek a naggyá levése.

Pál apostol, átérezve kora keresztényeinek bizonytalankodásait — melyek lehettek egyszerű, mindennapi dolgok, (pl. saját, gyengének hitt képességeik és a küldés felelősségének nagysága) —, megpróbálta megnyugtatni őket, hogy a bennük feszülő ellentéteket feloldhassák. Ő is Isten Országáról beszél, de úgy, mint a hitben megragadható lényegről. Az emberi életet a vándorhoz hasonlítja; amíg így járunk, távol vagyunk a mennyei hazától. Ám egy biztos (ezt hitünk szavatolja): egyszer megérkezünk és számot adunk. Es ott várnak ránk!

Mi ez, ha nem a fejlődés, a remény és a bizalom útja? Emlékezzünk csak a kis Maurice példájára. Honnan volt tudása egy ekkora emberkének? Egyértelmű, hogy csak „felülről” eredt, hiszen az ima valóban beszélgetés Istennel. De a tény, hogy Maurice tudta a lényeget, bizalommal, sőt hálával tölthet el minket — akik magunk is kicsik, gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk valamennyien.

Június 19 - ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP A LEHETETLENSÉG LEHETŐSÉGE: HITÜNK

A szentmise olvasmányai:

Jób 38,1.8-11; 2Kor5,14-17;Mk 4,35-41.

Az öntelt embert senki sem szereti. Hiszen gondolatai, vágyai, tervei nagyon behatárolhatók, csak egyetlen központot ismernek: saját magát. Ha nem is vagyunk teljesen ilyenek, kisebb-nagyobb dolgokban mégis szeretjük, ha véleményünket meghallgatják, figyelnek ránk, sőt dönthetünk az élet egyes fontosnak vélt dolgaiban. Ugyan ki ne szeretett volna csak legalább egyszer egy icipicit olyan hatalommal rendelkezni, amivel átalakíthatja a világot elképzelése szerint. . .? Amennyire érthető eme kívánságunk, olyannyira félelmetes is. Mit