A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
154 Május 22 - PÜNKÖSDVASÁRNAP KRISZTUS LELKE AZ EGYHÁZBAN A szentmise olvasmányai: ApCsel 2,1-11; lKor 12,3b—7.12—13; Jn 20,19-23. Krisztus feltámadásával és megdicsőülésével Jézus korszakából átmegyünk a Szentlélek korszakába. Krisztus beleleheli tanítványaiba az isteni Lelket: „Vegyétek a Szentlelketf’ A Feltámadott az ő közösségében ezentúl a Szentlélek erejével és hatékony tevékenységével működik. Es a Szentlélek működésének egyik első célja és eredménye az, hogy nyilvánvalóvá teszi a világ számára az apostolok isteni küldetését: Jézus elhívta és elküldte az apostolokat, és a pünkösdi csodajelekkel ez a jézusi küldetés a világ előtt is isteni eredetűnek mutatkozik meg. A pünkösdi esemény, a Szentlélek eljövetele olyan körülmények között történik, amelyekben a szemtanúk ráismernek Isten hirtelen, érzékelhető, megrettentő betörésére, világvégi közeledésére: szélvész zúg, lángnyelvek szállnak az apostolokra, ők pedig különféle nyelveken kezdenek beszélni. Pünkösd reggele a teremtés hajnalára utal vissza; Isten új kezdetet állít fel, amikor az üdvösségtörténet addigi hosszú alakulása során megérett az új, végső idők kezdetére. Pünkösd óta Krisztus Egyházában a Szentlélek sokféle és igen változatos tevékenységet fejt ki. Az egyházi tisztségek és feladatkörök sokfélesége ugyanúgy a Szentlélek működésének gyümölcse, mint ahogy a sokféleséget átfogó egység. Krisztus Egyházát a Szentlélek élteti, és így az Egyház az az élettér, amelyet a Krisztus által szerzett üdvösség tölt el. Az Egyház rendkívüli, valóságosan túlcsorduló dinamizmussal rendelkezik. A tisztségek és a karizmák sokfélesége azonban nem vezetett sem megoszlásra, sem fejetlenségre, mert a Szentlélek adományai mind az egész közösség javát és hasznát