A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
Április 17 - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA ISTEN BEVÁLTJA ÍGÉRETÉT A szentmise olvasmányai: ApCsel 3,13-15.17-19; ÍJn 2,l-5a; Lk 24,35-48. Az evangéliumokból, a mai szakaszt is beleértve, kitűnik, hogy milyen nagy gondot okozott a tanítványoknak Mesterük feltámadása. Évekig vele voltak, ismerték, és halála után megjelent nekik. De hát emberek ritkán jelennek meg haláluk után, hacsak nem mint kísértetek. Ki ez? Valóságos ember vagy szellem? Mi a kapcsolat az eltemetett Jézus és a most hozzá hasonló jelenség között? Jézus viselkedéséből úgy látszik, hogy inkább szellemnek, mint valóságnak nézték: „Ne féljetek”, ÉN vagyok, tapogassatok meg, vagy még jobb: adjatok valamit enni, és lássátok, hogy valósággal és nem kísértettel van dolgotok. De a tanítványok csak akkor nyugodnak meg végleg, és fogadják el valóságosnak jelenlétét, amikor megmagyarázza nekik az írásokat, hogy az ő életében mindaz valóra vált, amit a próféták előre mondtak. Ez a magyarázat meggyőzte őket arról, hogy az üdvösségtörténet eseményeit nem emberi szemszögből, evilági keretek között kell szemlélni, hanem Isten szemszögéből. Isten célja pedig az volt, hogy legyőzze a bűnt szeretettel. Jézus Krisztus tehát a szeretet és béke bajnoka, szembeszállt a bűnnel, az önzéssel, az igazságtalansággal, hogy megalapítsa Isten nem evilágból való országát. A bűn olyan, mint a fertőzés, vagy mint egy ragályos betegség. Ha egyszer megjelenik, mint valami finom por, mindent ellep, és azt a benyomást kelti, hogy nincs semmi ellenszere. Igenis van ellenszere, erről szólnak a mai olvasmányok. Péter azért beszél oly nagy meggyőződéssel, mert a saját és a körülötte levők életében megtapasztalta Jézus gyógyító hatalmát. A betegséget a bűn okozta, és ha Jézus meggyógyította a beteget, akkor ez annyit jelent, hogy a bűn hatalmát megtörte. Szakítsunk tehát mi is a bűnnel, és fordítsuk tekintetünket Jézus Krisztusra, az örök élet szerzőjére. 108