A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
105 Babos István VA őARMAPI GOMDOLAT OK Április 3 - HÚSVÉTVASÁRNAP „LÁTTA ÉS HITT” A szentmise olvasmányai: ApCsel 10,34-37-43;Kol 3,1-4. vagy lKor 5,6-8; Jn 20,1-9. A liturgikus év ünnepei közül húsvétot előzi meg a leghosszabb előkészület. Illő is ez, mert Krisztus feltámadása hitünk alapja. A liturgia 40 nappal húvét előtt a hamvazással eszünkbe idézi gyarlóságunkat és bűnbánatra int. A nagyböjt alatt fokozott önmegtagadásra buzdít. Az olvasmányok lépten-nyomon elénk tárják a megváltás előképeit az Ószövetségből. Nagyhét kezdetével még gyorsabb ütemű az előkészület. Minden szimbólum, minden olvasmány és könyörgés Jézus művére, a bűntől való s^abadításra és az általa szerzett új életre utal. Arra az új életre, ami Krisztusból árad az egész r? világra (húsvéti gyertya), és amit velünk is közöl a keresztségben (keresztvíz megáldása). A hosszú előkészület célja az, hogy a nagyböjt lendülete magával ragadjon minket és együttérezzünk a szenvedő Krisztussal, osztozzunk húsvéti örömében. A mai evangélium úgy tűnhet, mint a lendületes előkészület ellenpólusa. Úgy érezzük, hogy egy megkapóbb, mélyebb benyomást keltő esemény jobban illene hitünk fő ünnepéhez, a húsvét- hoz. Kit érdekel a holttestet takaró gyolcs meg a kendő? Mi köze ennek a feltámadáshoz? Mennyiben növeli vagy erősíti hitünket? A négy evangélium közül Jánosé íródott a legkésőbb. Valószínűleg 100 táján, amikor a hívők és ezzel együtt a Jézus testi feltámadásában kétkedők száma is jelentősen gyarapodott. Úgy vélték egyesek, hogy Jézus feltámadása nem valóságos, hanem egy belső, lelki élmény. Ezeknek írja le János, a korabeli tanú, a feltámadás eseményeit. Azért, hogy higgyenek.
