A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
72 Cser László BARÁTSÁG Családba születtem, emberi közösség vett körül első tipegésem- től, mígnem kerékpár, autó, vonat, repülő elvitt a világ négy sarkára megtapasztalni, hogy kicsi nemzetem édes családi közösségében az emberiség nagy családjának tagja lettem. Útközben barátsággal ajándékoztál meg engem. Elsősorban a Te barátságoddal, Istenem. Mert te nyitottad kegyelmed nyitott, kék, végtelen szemeit rám, te nyújtottad széttárt karjaidat a betlehemi bölcsőben felém. Te öleltél magadhoz a keresztfán! Véred lelkemre csurgott, könnyeid arcomat érték, fájdalmas sóhajod megrendített: íme, így barátkozik Isten teremtményeivel, az emberekkel, ennyire szeret minket! Szülőket, testvéreket, jóbarátokat vezettél hozzám, s engem közéjük. A barátság nagy ajándék, a Te ajándékod. A barátság annyit jelent, mint örömmel, lelkesen és tudatosan elfogadni a másikat úgy, ahogy van. Erényeivel és hibáival, adakozásával és követelésével. Any- nyit jelent a barátság, mint átadni magunkat egymásnak, megmutatni magunkat egymásnak, elcserélni magunkat egymással. A barátság alapja a tisztelet, a hűség, az őszinteség. Jóbarátok,házastársak között aszerint, ahogy a barátság foka, közelsége ránk írja és megkívánja. Megtanítottál, Istenem, arra, hogy legszebb baráti kapcsolataim mindig a Te Lelked átlátszó közelségében éltek. Közel a másikhoz, de nem egészen — egészen csak hozzád közel, és közelségedben közel barátaimhoz —: ezek voltak a legáldottabb barátságok életemben. És — Te tudod legjobban — akkor voltam jóbarát, ha barátságom a Te Lelked átlátszó közelségé-
