A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
67 éven át volt titkára. A hozzászólást köszönettel nyugtázzuk,és az alábbiakban közöljük. Sajnálom, hogy éppen A Szív „vetette papírra” elsőként, hogy „a második 1978-as konklávé után . .. Lékai bíboros szinte menekült Rómából.” Megadatott nekem, hogy többek között akkor is elkísérhettem Főpásztoromat az Örök Városba. így közvetlen tanúja lehettem az állítólagos „menekülésnek”. Szentséges Atyánk ünnepélyes székfoglalása után, Bíboros Atyánk kérte az illetékeseket, hogy tegyék lehetővé számára a Szentatyával való személyes találkozást. A zsúfolt program miatt - anélkül, hogy megállapodtak volna egy időpontban - több napos várakozást és türelmet kértek. Ezt a várakozási időt arra használtuk fel, hogy kirándultunk Szicíliába. Távollétünk idején a Pápai Magyar Intézet akkori rektora, feltételezve visszaérkezésünk napját - minden előzetes egyeztetés nélkül — megállapodott a kihallgatás időpontjában. Mi azon a napon, amikor délelőtt 11 órakor lett volna a kihallgatás, a délutáni órákban értünk vissza Rómába. így hiúsult meg a pápai kihallgatás. Nagyon furcsának tartom, hogy a leányfalui Lelkigyakorlatos Ház javára meghirdetett gyűjtés néhány visszhangját is papírra vetették. Nem kívánok filozofálgatni arról, hogy a cikk íróját az esetleges egyetértés vagy a Megboldogult emlékének elhomályosítása vezette-e. Ami ezt a legutolsó mondatot illeti: maga az írásunk, ahogy kinyomtattuk, nem kedvez ilyen feltételezésnek. Kéziratunkban még a következő két mondat is benne volt (de elhagytuk túlzottan kioktató jellege miatt): „Lékai bíboros nem volt nagyobb mértékben az ördög cimborája, mint a legtöbbünk lett volna az ó helyében, sót mint legtöbben ténylegesen vagyunk a saját nyárspolgári, kényelmes helyzetünkben. Ha ezt elismerjük,körültekintőbbek leszünk a bírálatban’’ Lapunkban számot adtunk (1983, 130) arról, hogy a leányfalui lelkigyakorlatos házra gyűjtött összeget „A Szív érző szíveinek szeretettel” nyugtázta Lékai bíboros. Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Mécs László A KIRÁLYFI HÁROM BÁNATA
