A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
571 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Már vagy nyolc éve plébánoskodott a pap Lőcsfalván, de arról halvány fogalma sem volt, hogyan ünnepelték Toncsikék a szent karácsonyt minden esztendőben. A titokra úgy jött rá, hogy egyik gát falvi rokonuk, maga is Toncsik, belépett a jezsuita rendbemint egy szerűszerzetes testvér, pár év múlva pedig letette első fogadalmát. Fogadalma után anyja súlyos beteg lett, és ezért engedélyt A TONCSIKÉK kapott a tartományfőnökségtől, hogy kis időt családjával töltsön. Ez nagy vigasztalás volt a be- KARÁCSONYA teg édesanyának. Karácsonyra Toncsikék meghívták a jezsuita testvért Lőcsfalvára, hogy a szent estét családban együtt ünnepeljék, mert a beteg édesanyára való tekintettel elkerültek minden nagyobb családi mozgalmat. Mint ilyenkor szokás, a jezsuiták sem maradhattak le a műsorról. Az éjféli mise után a plébános meghívta másnapra a nagy misére, és utána az ebédre. Itt tudta meg, hogyan is töltötte a szent karácsony est ét, s hogy hogyan is ünnepük már évtizedek óta Toncsikék ezt a nagy ünnepet. Persze a lőcsfalvi papot az jellemezte, hogy mindennek alaposan a végére járt. így hát nem elégedett meg a jezsuita testvér szűkszavú beszámolójával, hanem személyesen óhajtott meggyőződni a dolgok állásáról. Látogatása a következő családtörténeti tényeket rögzítette le írásaiban. ★ ★ ★ Toncsikék a szent karácsonyeste egy részét nem a lakásban, hanem az istállóban ünnepelték meg. Toncsikné kicsit rendbe hozta a helyet erre az alkalomra. Az istálló egyik szögletében, ahol a család férfitagjainak a hálóhelye volt, és a ,,dikók” sorakoztak, helyezték el az erdőből kivágott fenyőfát. Kicsit feldíszítették. A család lassan gyülekezni kezdett, ahogy a testvér beszámolt róla. Közben szent énekeket énekeltek, míg a ház apraja-nagyja ott ült a fa alatt. Mikor valamelyik élesebb női hang bántotta a lovak vagy tehenek fülét, el-elnye- rítették vagy -bőgték magukat. Ez elég gyakran előfordult. Toncsik gazda elővette a nagy vastag családi bibliát, felolvasta Jézus születésének történetét. Majd imádkoztak a család minden tagjáért. Majd a család minden tagja egy-egy éneket vagy imát mondott, amibe — mint említettük — néha-néha egy-egy állathang is keveredett. Mikor mindez így megtörtént, a család bevonult a ház nagy szobájába, magukkal vivén a karácsonyfát, és elköltötték a családi vacsorát, míg el nem jött az ideje, hogy az éjféli misére menjenek.
