A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
558 között. Mendel nyolcéves, szerzetesi türelmet és tudományos pontosságot kívánó kísérletei után olyan következtetésre jutott, mely ellentétben állt az akkori tudományos véleménnyel. Ez utóbbi azt tartotta, hogy a hibridek tulajdonságai a „szülők” tulajdonságai közé esnek. Tehát ha például egy hosszú szárú és egy rövid szárú borsót keresztezünk, akkor középhosszúságú szára lesz az utódnak. Mendel viszont azt találta, hogy az egyik „szülő” jellemző tulajdonsága domináns (döntő) lesz az utódban. Például a hosszú szárú és a rövid szárú borsó keresztezésekor az első generációs utódok mind hosszú szárnak lesznek. De ha ezeket az első generációs utódokat egymás között termékenyítjük meg, akkor a másodgenerációs utódok negyedrésze rövidszárú lesz. Más szóval a másodgenerációs utódokban a hosszú szárú és a rövid szárú borsók aránya 3:1. De Mendel nem elégedett meg törvényszerűségek felállításával, hanem magyarázatukra közzétett egy egyszerű tudományos elméletet. Az elmélet szerint minden borsó jellemző tulajdonsága két részecskéből tevődik össze (ma ezeket géneknek hívjuk); minden „szülő” egy részecskét ad át az utódnak. Ha ezek a részecskék különböző jellemző tulajdonságoknak a hordozói, akkor az egyik részecske domináns lesz, és ez határozza meg az első generációs utódok jellemző tulajdonságait. A másodgenerációs utódok fele megint hibrid formát hordoz, míg a másik fele olyan növényekből áll, melyek állandóak maradnak, és vagy a domináns, vagy a nem domináns (recesszív) jellemző tulajdonságokat hordozzák egyenlő számban. Mendel 1866-ban közzétette eredményeit, de senki sem figyelt fel rá érdemlegesen. 1869-ben megválasztották a Szent Tamás-kolostor apátjának. A kolostor vezetése olyan adminisztrációs és más elöljárói munkát jelentett számára, hogy tudományos vizsgálódásait abba kellett hagynia. 1884. január 6-án halt meg mint a kolostor apátja és Brúnn köztiszteletet élvező polgára, anélkül, hogy tudományos eredményeit elismerték volna. Utódja az apáti hivatalban állítólag Mendel összes tudományos feljegyzéseit elégetette. Csak 1900-ban fedezték fel újra eredményeit, szinte egyidejűleg három különböző országban. Ma általánosan elismert vélemény, hogy ő a 19. század egyik legnagyobb biológusa és a modern genetika atyja. Vajon mit mondott volna Mendel, ha 1953-ban tanúja lehetett Boisóvirágpor erősen felnagyítva
