A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

551 ZentaJ Zoltán EGY KISPAP ÖNÉLETRAJZÁBÓL - II. Megpróbáltatásaimnak Is volt értelme. Szolidaritás fejlődött ki bennem a lenézettek, az utolsók Iránt, az iskolai életben Is védet mUkre keltem, de nyilvánosan gyáva voltam kiállni mellettük. így csak a háttérben, egyéni beszél­getésekkor adtam teret vélemé­nyemnek. 15 éves koromban megtör ténlk szUlelm válása. Apám Is bele nyugodott, s feleségül vett egy másik nőt Helyeseltem a válást s örültem, hogy megoldódtak a csa­ládi problémák. Nehéz volt azon ban elválni a régi háztól, mely őrizte gyerekkoromat Az új környezetbe, anyai nagyapámékhoz kerülve azonban nem voltak különösebb nehézségeim, s apámmal is tartót tam a kapcsolatot. Októbertől naplót kezdek Imi, amelyben uj Jongva közlöm magammal a hírt megváltoztam, hiszek Istenben! • Hogyan történt ez? Érdeklődtem a misztikus vallásosság után. Nagynénimnél egy 'szent levelet* találtam, mely alapjában véve babonás dolgokkal tellttizdelt keresztény Irat volt Ezt lemásoltam, s mindig magamnál hordtam, hogy a 'mágikus segít­ség' velem legyen. Ebből az Iratból értesültem először Istenről, s valóban sokszor úgy tűnt oltalom alatt állok. Első szándékos temp­lomba lépésem előtt már leírtam naplómba: hiszek Istenben. S eljött anagynap Is: február 8 a. Vágyód tam Isten után, s a lourdes I kilen­cedre vonuló tömeg engem Is bevonzott az Isten házába. KI tudja, hányadszor gondolok vissza a bol dog pillanatra, mikor a lourdes I Mária Isten kegyelmébe ajánlott. Az esti mise annyira megragadott, hogy azután mindennap mentem misére. Nagyanyám, habár nem járt templomba, közbenjárt a köz­ségünk plébániáján működő nő­vérnél, hogy szeretnék elsöáldozó lenni. Beszélgetésekre mentem a plébániára, s mohón szívtam ma­gamba a 'titokzatos tudomány* szellemét Nem tudtam letenni Tóth Tihamér szerzeményeit amiket lelki olvasmányként kaptam. Megszü letett bennem egy harcos öntudat a külvilág felé: apológia és tanúság tétel! Az Iskolában fennkölten hír dettem hitemet, a marxista Intézmény ellenére. Osztálytársaim nem értettek, hiszen más lettem, mint amit nyolc éve bennem láttak. Először természetesen gúnyolódni kezdtek, de szinte fanatikus hévvel

Next

/
Oldalképek
Tartalom