A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
544 mal rendelkezett, jövendő sorsukból kiderült. Sokféle hivatás. Nézzünk körül barátaink között vagy egy vasárnapi misén! Van, aki lelkének nyiladozása óta ismeri az Urat, és hite nyugodt, folyamatos fejlődésben bontakozott ki. Van, aki szintén komoly neveltetéssel és élő hittel kezdte az életet, aztán egy időre minden homályba borult, végül ismét feléledt a hit. Mások gyermekként semmi jelentős indítást nem kaptak Isten felé, csak később ragadta meg őket (talán váratlanul és hirtelenül, talán lassú fokozatossággal) a belső megvilágosodás. Ismét másokat érett korban erős külső tényezők is befolyásoltak: valami megrázkódtatás, egy szép keresztény közösség vonzása, a háború vagy általában az élet borzalmai . . . Sokféle életút. Amennyire különböznek egymástól a kezdet módozatai, annyira más a további alakulás is. Van, akit Isten az ima bensőségességéből vitt bele a tevékeny életbe; más értelmi kutatással, megfontolásokkal kezdte, hogy imádsággal folytassa; ismét más a tevékenység lázában fedezte fel, hogy Isten a csendes, tétlennek tűnő imára is szólítja. Sokféle küldetés. Mennyire eltérnek egymástól családi, társadalmi, foglalkozásbeli körülményeink! Mennyire mások a tehetségeink, az érdeklődéseink! Milyen döntő fordulatot hozhat életünkbe egy nem várt esemény, amelynek jelentősége az első pillanatban talán nem is tűnik olyan nagynak! Néha csupán két szempár egymásra reb- benéséről van szó. Aztán rájövünk, hogy ezek a jellegzetességek vagy események az Úr személyesen nekünk szóló küldő szavát hordozzák. Pluralizmus a közösségben. Sokféleségünket tehát maga a teremtő és megváltó Isten alkotta. Benne az ő szuverén szándékai nyilatkoznak meg. Készséggel és tevékeny engedelmességgel kell elfogadnunk, hiszen hívást, küldést fejeznek ki. Ténylegesen hogyan fogadjuk ezt a pluralizmust? Nagyon nehezen; ellene vagyunk szóban is, tevékeny gáncsoskodással is. Egység a sokféleségben. Mindegyikünkben benne él a hitetlen, a pogány, a zsarnok; saját elgondolásaink szerinti egyöntetűséget szeretnénk rákényszeríteni a világra. Egyöntetűséget akarunk ott, ahol az Úr sokféleséget teremtett: a hivatások módozataiban, az életutak kialakulásában. Isten nem evilági, hanem eszkatológikus egységgel fogja egybe az ő családját: az egység a beteljesülésben van, amely felé tartunk. így fogalmazza meg ezt Szent Pál a szentle ekében: Testünk (vagyis egész személyiségünk) az Úrért van, a feltámadásra van rendelve; testünk Krisztus tagja, a Szentlélek temploma. Egységünk dinamikus egység: abban áll, hogy egyre jobban kivetkőzünk a bezárkózásból, az elutasításból, a gyengeségből, és egyre többet megvalósítunk
