A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
536 Isten nem kérte tőle, hogy tegyen bármit is, hanem hogy engedje meg, hogy vele valami történjék. Isten nem kérte, hogy mondjon le valamiről, hanem hogy elfogadjon egy hatalmas ajándékot. Isten nem kérte tőle, hogy valami különös életmódot kezdjen, hogy bevonuljon egy zárdába mint szerzetesnő, és ott erények gyakorlásával töltse életét, és különös kiváltságokban legyen része. Hanem hagyta, hogy maradjon a világban, egyszerű iparos feleségeként élje életét, pontosan úgy, mint ahogy azt eltervezte az angyali üdvözlet előtt. Kívülről nézve Mária élete semmiben sem különbözött attól, amit eltervezett, és amit élt volna, ha nem lett volna kiválasztva a Szentlélek mátkájának és Isten Fia Édesanyjának. Amit Isten kért Máriától, az a teljes emberségének egész átadása; testé- nek-lelkének, mindennapi életének, cselekedeteinek, életkörülményeinek feltétel nélküli és visszavonhatatlan átadása. És Mária erre a kérésre igennel válaszolt az emberiség nevében: Jme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem az Úr akarata szerint!” Képes vagyok-e én ma, 1986-ban ugyanezt mondani? „Uram, nem értem száz százalékig, mit is kívánsz tőlem; de íme, itt vagyok, a Te szolgálóleányod, teljesüljön bennem a Te akaratod!” Jézus azért állította Édesanyját példaképül, mert azt óhajtja, hogy mindannyian visszhangozzuk életünkben Mária „igerí’-jét. II Másodsorban nézzük meg, mi az a jellemvonás, amely Máriát Isten előtt kedvessé tette, amely miatt éppen őt választotta ki Isten, hogy a megváltás művében olyan nagy szerepet játsszon. Annak ellenére, hogy a Szentirás csak nagyon szűkszavúan utal Máriára — kizárólag a legfontosabb tényeket említi vele kapcsolatban —, mégis könyvek
